Orosz Barbara bejglit süt: Van, aki mocskosan szereti

Az eredeti koncepció az volt, hogy Orosz Barbarát - aki kellően dekoratív -, megkérjük, hogy készítsen a segédlettünkkel egy jó mákos bejglit, hogy kényeztessük karácsonyi mellékletünk törzsolvasóit. Azért a művésznőre esett a választásunk, mert nem szerepelt még főzős műsorban és hasonló kondíciókkal bír, mint a Velvet kommandójának erre a célra összesereglett tagjai. Dóra kolléganő feladata volt, hogy egy kellemes receptet találjon a világhálón, Marcinak pedig a tésztát kellett otthon összeállítania, mert a kőtáblába azt vésték, hogy bizony annak állnia kell sokáig.

Miután Marci férfi létére megtette, amit követeltünk tőle, felcsillant a betlehemi reménysugár, ami igen ritkán szokott. Éreztük, hogy ezután már nem lehet bonyolult és forradalmi egy karácsonyi bejglit létrehozni. Roberto Cavallitól tudjuk, hogy Isten a legnagyobb divattervező, de szerintünk több ő annál: az általa teremtett embert úgy tervezte meg, hogy még ilyen süteményt sütni is képes legyen.

Nem állt a tészta, de túlélte

A összetevők listázása után nekiálltunk a feladatnak. Roberta - a valóságshow-i értelemben - csak magát adta, meg persze magyarázott, mert körülbelül ennyihez ért. A Cool tévé műsorvezetőjét azért elszórakoztatta, aki a forgatásra a várakozásokkal ellentétben nem mélyen dekoltált ruhában érkezett, hanem a hatvanas évek francia office stílusában. Ennek megfelelően Párizsból hozott welcome-szaloncukorral fogadtuk a színésznőt, akinek a cukorpapírjába a következő francia nyelvű ünnepi üzenezet rejtette a vak véletlen: "Amikor az ember szeret, a lelke teljesen más, mint amikor nem szeret."

A további bölcselkedés elkerülése helyett újonnan felszentelt szakácsnőnk a kezébe vette az irányítást, első rendelkezésével kitagadta a kánonból Marci nyers tésztáját, ami rosszulesett mindenkinek, de ha ez nem történt volna meg, sosem derül ki számunkra: a tészta anélkül is finom lesz, hogy nem pihen órákig, és sóval elfelejt találkozni. A második meglepetést az okozta, hogy a töltelékbe javasolt cukortartalom fele is elegendő ahhoz, hogy a késztermék ízvilága ne csak megközelítse a bejgliét, hanem azt az érzetet keltse a fogyasztóban, hogy éppen azt veszi magához.

A bejglikészítéshez a Bar Ladino konyhásainak, majd egész személyzetének és végül az összes vendégének borítottuk fel a nyugodt szerda délutánról alkotott képét. És miközben szép lassan leromboltuk magunkban azt a mítoszt, miszerint bejglit és töltött káposztát azért csinálnak csak a nagymamák, mert mindenki másnak ez elképzelhetetlenül bonyolult feladat, az eleinte az egész hadműveletet kétkedve fogadó szakmai közönség is belátta, hogy sikerülni fog a küldetésünk. "Azt szeretem a főzésben, hogy mocskos dolog"- lelkendezett a színésznő.

Bejgli kezdőknek!

Orosz Barbara kedvet kap

Szóval bejglit készíteni egyáltalán nem akkora ördöngösség, mint amekkorának elsőre tűnik, azt azért nem árt tisztázni, hogy az egész folyamat belekerült vagy két óránkba. Az időn persze rutinnal biztos lehet javítani, de a dolog mindenképp időigényes. Az abszolút kezdő Orosz Barbara a procedúra végére még ahhoz is kedvet kapott, hogy magának is süssön karácsonykor.

A bejglit még langyosan befaltuk, finom lett, tényleg. A szakácsok pillanatok alatt hangulatos díszítéssel emeltek egy nagyot a kicsit megrepedt bejgli tálalásán, Orosz Barbara közben beállt a pultba kávét főzni, hogy megismerje a pult túloldalán végzett munka egy másik szegmensét is, meg persze azért is, mert a színművészetin azt tanították neki, hogy maximálisan idomuljon a díszlethez.

Annyit még be kell ismernünk, hogy titkolt szándékunk volt némileg szarkasztikus anyagot készíteni, de Orosz Barbara meglepően rokonszenves fellépésének és a rugalmas konyhai személyzetnek köszönhetően egyáltalán nem sikerült, beszámolónk azért lett ilyen kedves és karácsonyi.