horoszkóp

Szocio a gyárban: Egy tonna szaloncukor haladt át a szemünk előtt

Szonja és a csokigyár

dr
mm
2008.11.28. 12:15
Kapcsolódó cikkek (1)
Óránként nyolcszáz kiló szaloncukrot gyártanak le a Bonbonetti csokigyárában, újabb technológia híján 40-50 évvel ezelőtti elvek szerint működnek a gépek, bár a csomagoló pusztán két éves. A cukrokat fémdetektorokkal is megszűrik, nehogy egy leváló gépdarabra harapjon a fogyasztó. Másfél óráig néztük a szaloncukrok születését, ezeknek mennyisége elérte az egy tonnát. Nézze meg videónkat, aminek az édességtartalmát még egy ámuló kislány, Kéki Szonja is növeli. A gyárban mászkálni olyan, mint élőben ott lenni a Discovery Channel How it's made című sorozatában.

Az év legfinomabb, legdrágább, legolcsóbb, legszebb szaloncukra és az ezekhez hasonló kevésbé izgalmas címkézés helyett arra gondoltunk, elvisszük olvasóinkat egy magyar csokigyárba, hiszen Európában csak hazánkban készül ez a csoda. Előzetesben annyit elárulunk, hogy ezért az élményért nem kell az ország másik felébe utaznunk, elég volt Budapesten a Vágóhíd utcáig vándorolni. A látogatásunkat azzal akartuk megfejelni, hogy egy hamisítatlan óvodással, Kéki Szonjával túráztunk a csokik közt, aki nemcsak a cukiságfaktorát növelte a videónak, de szebb látványt is nyújtott, mint mi. Egyik kollégának sem áll jól ugyanis a fehérköpeny, sem a hajhálóra hajazó, zöld védősapka.

Emlékeznek a négercsók-reklámra a nyolcvanas évekből? Ez a videó segít felidézni!

Fotósunk érezte, hogy csak egy kis barnítás kell, és azonnal a Nők a pult mögött csehszlovák hangulata buggyan fel belőlünk, amit pedig hosszú évek alatt sikerült elhomályosítani a mindennapjainkból. Mivel a videóból egyértelműen kiderül, hogyan készül a szaloncukor, ennek a műveletsorozatnak a megírásával nem is kísérleteznénk, inkább csak arról számolnánk be, amit a kamera nem mutat.

Émelyítő szagorgiára számítottunk

Egy csokigyárban az ember émelyítő szagorgiára számít, és az előzetes elvárást a valóság nem is cáfolta. A masszakészítő emeleten hihetetlen illatok terjengnek, néha már túllépték az "ezt még könnyen befogadom határt," emellett az iszonyú meleget is el kell viselni. A következő szinten azonban a hőmérséklet normalizálódott, és a kellemes, tágas szinten csak emberhiánytól szenvedtünk. Berkes Gábor üzemvezető elmondta, ez többek közt annak is köszönhető, hogy ebben az iparágban humánerőforrás-hiánnyal küzdenek, mert ma már senki nem akar szakmunkás lenni, pedig bőven lenne munka.

Egy szaloncukor útja képekben!
Egy szaloncukor útja képekben!

Johnny Deppnek és a remek díszleteknek köszönhetően a csokigyárról a "Charlie és a..." szavak jutnak az ember eszébe, úgyhogy a fantáziánkat mesterségesen kellett visszafognunk a gyárba vezető úton, nehogy csalódjunk a látottakban. Mégiscsak egy gyárról van szó, rengeteg napi rutinművelettel. Johnny Depp ide, díszlet oda, a csokigyár igazából is nagyon jópofa hely. Már csak azért is, mert van olyan része, aminek az a neve, hogy Puhacukorka üzem.

Azon sem csodálkoztunk volna különösebben, ha a talpazógépnél valaki jön és a "Szia, neked mi a kedvenc színed?" kérdést szegezi nekünk. A gyárban mászkálni olyan, mint élőben ott lenni a Discovery Channel How it's made című sorozatában, de az egésznek nagyon bájos hangulata van. Puhacukorka üzem, csokifüggöny, a suhanó szaloncukrok és a tudat, hogy a gyártósoron szinte minden ehető az egyszeri látogató számára elvarázsolt hellyé teszi a csokigyárat.

A munka a gépek mellett iszonyú monoton lehet hosszútávon, de azért mégiscsak jó lehet elmondani azt, hogy "Csokigyárban dolgozom, szaloncukrot csinálok". Hiszen a csokigyárnak nincsen semmilyen negatív konnotációja, a csokigyárban dolgozókat mindenki szereti.

Szonja is szerette, aki hat életéve ellenére kiválóan értelmezte és fogadta be a hallottakat, örömmel konferálta fel a gépek nevét, és az sem volt ellenére, hogy mindezt rögzítsük. A gyárlátogatást követően pedig annyira lefoglalta az ott ért élményhalmaz, hogy hazafelé meg sem szólalt a kocsiban, nagyot utazhatott fejben.

Cukorkatörténelem röviden

A szaloncukor Franciaországból származik, ott papillotes néven fut. Először a XIV. században tesznek róla említést. A legenda szerint a szaloncukor Lyonban született egy fiatal cukrász a kedvesének szánt szerelmes levelet csoki köré csavarta és úgy akarta neki odaadni. Sajnos a főnöke, Monsieur Papillot észrevette, hogy mit akar csinálni a fiatal tanonca, nem is hagyta neki a dolgot, de megtetszett neki a papírba csomagolt csoki ötlete (A szerelem további alakulásáról nem tesznek említést a továbbiakban). Aztán a XVII. században a szaloncukor elkerült Berlinbe, ahonnan egyenes út volt már Magyarország, bár egyesek szerint török örökség ez is. A lényeg, hogy nálunk nagyon népszerű lett, és az is maradt mostanáig. A szaloncukor a mai napig megtaláható Franciaországban, és valószínűleg még egy pár országban, de az, hogy feltesszük az édességeket a karácsonyfára a Wikipedia szerint hungarikumnak tekinthető.