Bár valószínűleg mindenkit a legjobb szándék, és talán nem a lustaság vezérel, amikor karácsony előtt ajándékot választ családtagjának, barátjának vagy üzleti partnerének, előfordulhat, hogy az unoka mondjuk nem örül a lakkcsizmának, vagy az avas csokinak, vagy az ügyfél annak az évkönyvnek, amiből már legalább kettő hever a polcon. A megajándékozottnak ilyenkor mindenesetre le kell nyelnie a békát, és illik megköszönni az ajándékot. A félresikerült meglepetést pedig évekkel később se jutassa vissza a feladónak, mert az ugyanolyan sértés, mintha a helyszínen tenne cinikus megjegyzéseket a másik fél tévedésével kapcsolatban.

Bármennyire is azt gondoljuk, hogy ismerjük a barátainkat és rokonainkat, könnyen előfordulhat, hogy alaposan melléfogunk, amikor ajándékot választunk nekik, aminek bizony rengeteg oka lehet. A helyzet azért is kellemetlen, mert nyilvánvalóan a szeretet ünnepén senki nem szeretné megsérteni a másikat, és nem szívesen bolygatná meg a törékeny ünnepi harmóniát.

Elsírtam magam, ha olyat kaptam, aminek nem örültem

A Velvet szerkesztőségének tagjai is többször szembesültek már azzal, hogy szeretteik sem ismerik őket eléggé. „Kiskoromban egyszerűen csak elsírtam magam, ha olyat kaptam, aminek nem örültem vagy nem tetszett. Teszem hozzá, jogosan, hiszen a bátyámnak mindig sikerült olyat venniük a szüleimnek, amiért boldog lehetett” – idézte fel a fájó emlékeket egyik munkatársnőnk, aki egyszer karórát kapott kvarcóra helyett. „Persze senki nem foglalkozott velem, és a bánatommal, mert a testvérem egy Lego-űrhajót kapott, ami nemcsak őt, de minden rokonunkat beszippantott. Kimentem a konyhába, és azon gondolkodtam, hogy létezik-e szerencsétlenebb gyerek nálam. Egy idő után feltűnt a családnak, hogy nem vagyok a nappaliban, utánam jöttek, és amiért kint puffogtam, még le is szidtak. Abban az évben én voltam a felelős azért, mert rossz hangulatú lett a karácsony.”

Más az ízlésünk, szóval neked biztos tetszik

Bizonyára sok szülő és nagyszülő ért egyet azzal, hogy a 18 év alattiaknak a legnehezebb vásárolni. „A legsokkolóbb ajándékot a nagyanyámtól kaptam 15 évesen. Kint járt Amerikában, és gondolom próbálta elképzelni, hogy mi lehet menő egy kamasznak. Végül arra a következtetésre jutott, hogy térdig érő műanyag lakkcsizma tíz centis gumisarokkal tökéletes választás. Annyira ronda volt, hogy meg sem tudtam mukkanni, főleg azután, hogy "szerintem ez nagyon csúnya, de más az ízlésünk, szóval neked biztos tetszik" szöveggel adta át” – mesélte a gasztronómiában jártas kolléganő, akinek másik nagymamája rendszeresen ajándékozott avas csokoládét, néhány éve pedig átadott egy piros szalvétába csomagolt CD-t. „Elvileg szar karácsonyi dalok voltak...gyakorlatilag viszont semmi, ugyanis a CD-t elfelejtette belerakni. Na, azon legalább nevettem” – tette hozzá.

Hitelesen kell örülni

Úgy tűnik, hogy a CD az egyik legkritikusabb meglepetés. „Kifejezetten rossz ajándékot nem kaptam soha, legfeljebb olyan ínyencségeket, amiket nem szeretek, vagy például könyvet, ami már megvolt. Mindenesetre a legkínosabb eset az volt, amikor 1996-ban beállított a nagynéném, és hozott a nővéremnek meg nekem egy Backstreet Boys és egy Celine Dion CD-t. Már azt se nagyon értettük, hogy melyiket melyikünknek szánta, mindenesetre egyikünk se hallgatta meg egyiket sem. Egyébként sose merem bevallani, ha tetszik az ajándék, hanem mindig próbálom a leghitelesebben adni, hogy mennyire örülök. Illetve nemcsak nem merem, nem is akarom bevallani. Miért legyek tiszteletlen, ha az illető végül is jót akart?”- tette fel a jogos kérdést a Trend rovat vezetője, akivel a Velvet másik munkatársa is egyetért.

Igaz, szerinte a legtöbb esetben mindkét fél sejti, hogy a kérdéses ajándék nem a tökéletes. ”Mivel az én családom elég kiterjedt, előfordultak ilyen balesetek. Sokat segített a helyzeten, hogy az utóbbi pár évben a családnak tényleg csak azok a tagjai ajándékozzák meg egymást, akik ezt mindenképpen szeretnék, és nem azért teszik, mert ez a társadalmi elvárás. Sokkal jobb így az élet, mint januárban állni az irattartó hegyek és a közepesen finom csokoládék között.

A visszaajándékozás szigorúan tilos

Ódor Zsuzsa protokollszakértő szerint azok cselekedtek illendően, akik leplezték csalódottságukat. „Minden ajándékot úgy kell megköszönni, mintha olyasvalamit kaptunk volna, aminek szívből örülünk. Sem cinikus, sem kétélű, sem egyértelmű megjegyzéseket nem illik tenni az ajándékra, hiszen ezzel megsértenénk az ajándékozót. Értelemszerűen az ismerősöknek illetve rokonoknak sem szabad panaszkodni, hiszen ez bármikor visszajuthat az érintett fülébe” – nyilatkozta Ódor Zsuzsa, aki szerint az is nagyon kínos lehet, ha valaki továbbajándékozza a tárgyat, főleg, ha ugyanannak a személynek adja tovább, akitől azt pár évvel ezelőtt kapta.

A tévedéseket pedig elég egyszerű kiküszöbölni: kellő ismeretanyagot kell összegyűjteni a megajándékozottról, ami egy családtag, egy közeli barát esetében azért nem olyan nehéz feladat. „Meg kell nézni, hogy milyen hobbijai vannak, időközönként fel lehet tenni puhatolózó kérdéseket, oda lehet figyelni arra, hogy mi tetszik, mi nem tetszik az illetőnek, figyelni kell, hogy milyen igényei vannak, hiszen az ajándék lehet egy hasznos dolog is” – tette hozzá.

A három évkönyv ciki

Természetesen nemcsak barátok, ismerősök és rokonok szokták megajándékozni egymást, az ünnepek előtt a különböző cégek és intézmények az ügyfeleket, partnereket is meglepik valamivel. Akárcsak a magánéletben, itt is ügyelni kell arra, hogy mégis mivel fejezzük ki hálánkat a másik fél felé. „A protokollért felelős munkatársnak az a feladata, hogy nyilvántartsa a partnereket valamilyen formában, és a neve mellé írja oda, hogy milyen ajándékot kapott az adott évben. Hivatali ajándék esetében is illik úri módon megköszönni az ajándékot, attól függetlenül, hogy tetszett, vagy nem tetszett, kicsit színlelni kell az örömöt.

A hivatali életben is vannak ajándékok, amik akár sértőek is lehetnek. Például ha februárban adnak egy 2010-es naptárt, annak olyan színezete van, mintha még lett volna raktáron, és örültek, hogy találkoztak velem, így legalább eggyel kevesebb maradt” – nyilatkozta Ódor Zsuzsa, aki szerint a hivatali és a családi ajándékozás abban is különbözik, hogy az előbbi esetben a megajándékozott általában nem azonnal, hanem csak otthon bontja ki a csomagot. Így csak ekkor derül ki, hogy sértő, lekötelező, vagy valóban szívélyes ajándékról van-e szó.

A köszönetnyilvánítás fontos

Amennyiben futár viszi ki az ajándékot, nem árt a feladónak a jókívánságok mellé névjegykártyát is belecsempésznie a küldeménybe, hogy a megajándékozott is tisztában legyen azzal, hogy pontosan kitől kapta az ominózus csomagot, kinek kell azt megköszönnie. „Kapcsolat kérdése, hogy telefonon vagy e-mailben köszönjük meg az ajándékot. Úgy gondolom, hogy az a tisztességes, ha a telefonon hívom fel a megajándékozót. Sőt, ha e-mailben köszönöm meg, mindenképpen keresni kell az alkalmat arra, hogy telefonon is beszélni tudjak az illetővel. Egyébként a magyar kultúrában a köszönetnyilvánítás általában elmarad még meghívások után is, pedig erre oda kellene figyelni.”