Az nem kérdés, hogy szép lassan fejlődik a Balaton: szép lassan örökre eltűnnek a tenyérjós-automaták, inni nem csak fehér kerti székekben lehet, és az ételek is mintha túllépnének a parton kapható dögburgeren. Egy rész viszont képtelen kilépni a 90-es évek kisstílű lehúzásaira, kétes üzleteire és mérhetetlen prosztóságra épülő hangulatából, az pedig a siófoki Petőfi sétány környéke.

Idén nyáron ráadásul már önkormányzati rendelet tiltja csak és kizárólag ezen a környéken a közterületi alkoholfogyasztást, természetesen arra hivatkozva, hogy a buliturizmus túl erős, és valahogy kordában kell tartani. Senkinek se legyenek illúziói, a legendás bulisétányon pont ugyanannyi agresszív tekintetű részeg van, mint tavaly ilyenkor, de most már csak a sétány szórakozóhelyeiben tudják megvenni az alkoholt.

Ezzel nem is lenne semmi baj, valamiből fenn kell tartani a leginkább táncolásra fenntartott asztalokat, de szerencsére vele jöttek a sétány biztonsági őrei is, akik egyrészt jelzik a tömegnek, hogy be kell tartani a fogyasztásra vonatkozó törvényeket, másrészt pedig bátran kérdőre vonják a kamerával arra mászkáló embereket, valami titokzatos főnökre hivatkozva, aki ezek szerint akár arról is dönthetne, hogy meg lehet-e örökíteni, mi folyik a sétányon. Az egészet onnantól hatja át a bűz, hogy az egyik gyrososnak rendőrrel kell elmagyaráztatni, hogy közterületen azt lehet megörökíteni, amit szeretnénk, hogy aztán pár méterrel arrébb mindenkit méregető, ordibáló férfiakba lehessen botlani.

Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy vajon mit nem szabad bemutatni? A túlárazott italokról, a rettenetes ételekről és a legolcsóbb bazári hangulatról mindenki tud, úgyhogy a sétány megítélésén túl sokat már nem lehet rontani. Esetleg szóba jöhet még, hogy mindenki szégyelli, hogy az ország bulifővárosa tényleg annyit tud felmutatni, hogy szexi fehérneműkre szakosodott bódé is megtalálható a karikaturista és a sokadik olaszos nevű pizzéria mellett, de ez feltételezne valami jó ízlést. Persze mindegy is: a végére rosszabb esetben marad az okoskodás róla, hogy mit akarnak arrafelé eltitkolni, jobb esetben pedig egy balatoni szórakozás felé vetett lemondó sóhaj.