A tihanyi levendulafesztivál csalogató lehet annak, akinek nincs ideje vagy pénze ugyanezt provance-i változatban látni.
A fesztivál szombat-vasárnap csalogatja a romantikára áhítozókat, és ezek nincsenek kevesen. Mielőtt levendulamezőket, gasztroblogos fantasztikusan kitekert nevű süteményeket és italokat vizionálna magában, szembesítjük a való világgal.
Először is, nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy Tihanyba beérve az apátság felé vesszük az irányt, és hangos anyázással vesszük tudomásul, hogy minimum 250/óráért parkolhatunk. Mert miután átverekedtük magunkat a német nyugdíjasokon és csetreszárusokon, fog kiderülni, hogy a fesztivál a Belső-tó partján van, ahol viszont nem kell fizetni. A fesztivál elnevezés barokkos túlzás, a levenduláról nem is beszélve, mert az nincs, van helyette viszont szürkemarha és ürge, na és számos árus, ahol sok pénzt lehet költeni, már ha fogékonyak vagyunk a kerámiabögrékre, a bionak tűnő levendulás krémekre, és a műanyag kínai játékokra.
Gasztronómia fronton a kürtőskalács, rétes, balatoni hal és kolbász uralkodott, de legalább sok helyen volt levendulás limonádé, és nem meglepő módon levendulaméz is kapható volt.
Aki egy kis kultúrát is magába akar szívni, menjen a Levendulaházba, amit 289.000.000 forintért építettek meg, de légkondira már nem futotta, szuperterminál viszont került bele. Itt legalább jó áron lehet megvenni ugyanazokat a szuveníreket, amit a vásárban.
Az igazi mezőre vágyók egyszerűen parkoljanak le a helyi levendulaföld mellett, ami leginkább egy szedd-magadra emlékeztet, annak ellenére, hogy nem szabad leszedni a növényeket. De ez a tulajdonoson kívül láthatóan senkit nem érdekelt.