Szeretjük a Fortepant, ezért elhatároztuk, hogy újrafotózunk néhány helyszínt, amely a Balatonhoz kapcsolódik. Hiába a fényképezőgép, a laptop, a megfelelő látószög megkeresése, a feladat részben kifogott rajtunk. Sikerült felhőszakadásban Füredre érkezni, Révfülöpön az MTVA einstandolta a helyszínt, de megküzdöttünk az elemekkel.

A révfülöpi hajóállomás nem sokat változott az elmúlt években. Lámpák, padok és tévéstábok váltják egymást. Szerelmesek fotózkodnak a mólon, majd elsétálnak és bedobnak egy fröccsöt vagy egy fagyit. Egészen úgy, ahogy ez a '60-as években is történt, bár akkor mind a fagyi mind a fröccs jóval olcsóbb volt.

Révfülöpről a fene se gondolta volna, hogy már 1211-ben is létezett, ám jöttek a törökök, és elpusztították a települést, mely sokáig csak mint a szőlőhegy funkcionált. 1752-től újra beindult itt a révközlekedés, és lassan nyaralók lepték el a községet.1899-ben megalakították a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet, mely tevékenysége révén üdülőhellyé vált, majd 1943-ban önállóvá település lett. Innen egyenes út vezetett az NDK-s turistákhoz, a mindent ellepő gyrososokhoz és a matyómintás bikinihez. Ennek ellenére szeretjük a települést, mert jó a strandja, és esténként még kertmoziba is lehet menni.

A település kikötője 1912-ben épült meg, manapság így néz ki (a függőleges vonal jobbra vagy balra mozgatásával tudja megtekinteni a teljes képeket).

Révfülöp nem sokat változott az elmúlt 50 évben, de ugyanez elmondható Tihanyról is. Aki nem tudná, az apátságot 1055-ben alapította I. András, Szűz Mária tiszteletére. A tatárjárásnak még ellenállt Isten vára, de a törököknek nem tudott. Innentől kezdve a végvárrendszer része lett, és egészen 1674-ig nem folyt itt hitélet. Nem sokáig élvezhették a bencések a kilátást, mert egy 1683-as tűzvészben minden elégett.1754-re nyerte el a maihoz hasonlatos formáját a kolostor. Szegény bencéseknek nem volt könnyű az élete, II. József a rendet is feloszlatta, így egészen 1802-ig sem itt, sem Pannonhalmán nem bukkantak fel derék szerzetesek. A rutinos távozók 1950-ben ismét elhagyták a helyszínt, és csak 1994-ben tértek vissza, amit rögtön egy jó kis felújítással ünnepeltek meg. A negyvenes években még kolostorként működött, de a turisták már akkor is kedvelték, sokan a Balatonfüredi szívkórházból ugrottak át megnézni Deák-Ébner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan falfestményeit.

2012-re megnőttek a fák, és az utat is leaszfaltozták, meg lehet paprikát és levendulát kapni, na meg a kilátás helyett csontvázakat nézni, ami szintén nem rossz mulatság.

A balatonfüredi szívkórházhoz nem jutottunk el, de ha ön igen, akkor küldje be fotóját, mennyit nőttek a fák 1945 óta. De ha van más féltve őrzött képe a Balaton környékéről vagy a Káli-medence valamelyik részéről, akkor azt is örömmel várjuk.

A megszokott címre várjuk a képeket Balaton akkor és most témában!