horoszkóp

Olvasóilevél-rekord: Zánkán nyaralni jó

2012.07.17. 14:52 Módosítva: 2012-07-17 15:27:44

Hosszú, részletes levelet küldött egyik olvasónk, aki Zánkán töltött egy hétvégét, családostul. Úgy tervezi, hogy vissza is megy – episztolájában ki is fejti, miért. Íme.

„Egy trópusi pénteken barátok hívtak, menjünk el velük másnap, meg persze családostul Zánkára. Nyaralást amúgy sem terveztünk idén, de egy kis kirándulás, balatoni pancsolással még belefér a családi büdzsébe. Meg amúgy is, kíváncsi voltam milyen most az egykor csak úttörők által látogatott tábor. Szombaton összepakoltunk mindent a hűtőtáskába és irány a láger.

A barátaink szerencsére ismerték a kiskapus megoldásokat, így a tábor és a haditechnikai park előtt leparkoltuk az autókat és lesétáltunk a strandhoz. Kívülről le is fotóztam a repülőt, helikoptereket, no meg a tankot is – nekem még kijutottak a sorkatonai élmények. Így kellett pár percet kutyagolnunk a hőségben a partig, cserébe viszont megspóroltuk az autónkénti 2 ezer forintos beugrót. Séta közben elhaladtuk a tábor vasútállomása mellett is. Hmmmm. Ha én ezt tudtam volna, tuti vonattal jövünk, és akkor vezetés helyett egy-két sör lemehetett volna a tikkasztó hőségben. Na, majd ha bejön a hely, akkor legközelebb.

Az első meglepetésem a strandon ért - rendezett és tiszta környezet várt minket. A gyerkőcök természetesen egyből a Balatonba akartak menni. A nagyobbik lányomat nyugodtan be mertem engedni, de azon gondolkodtam, hogy a kicsit hol pancsoltatom. Medence itt nincs, az északi parton meg egyből mélyebb víz van. Na, itt ért a második. meglepetés. A part egy részét feltöltötték, gondoltak ránk, kisgyerekes családokra is. Na, mondanom sem kell, a kicsiket ki sem lehetett húzni a vízből. A nagyok viszont egy idő után elunták magukat a Balatonban. Jött a klasszikus gyereknyavalygás, az „apaaaa, unatkozom, mit csináljaaak?”. Szerencsénkre kisvártatva sárga pólós fiatalok tűntek fel a strandon, akik különböző programokat csináltak a vendégeknek. Külföldet már megjárt barátaink felvilágosítottak, hogy animátorok és ez a feladatuk. Itthon ilyennel én még nem találkoztam, bár lehet, hogy csak én nem jártam a megfelelő helyekre eddig. A kicsik mindenesetre elrajzolgattak vagy egy órát, míg a nagyok a vízben táncoltak, bohóckodtak velük. Újjjéééééé! Mi nyugodtan trécselhettünk meg nézelődhettünk a strandon.

A büféknél sem voltak vészes árak, azért így is olcsóbb volt. Mire visszatértünk a pokrócunkhoz a gyerekek már vártak minket és követelték az óriáscsúszdát. Sajnos az nem volt ingyenes, de egy százas gyerekenként azért kibírható.

Ebéd után a kicsik a nagy fák árnyékában nyugodtan tudtak aludni, akkora a terület, hogy az emberek nincsenek a másik szájában. Én viszont a kíváncsiságom miatt elkövettem egy nagy hibát. Azt gondoltam míg a csemetét alszanak én körbesétálom a tábort és megnézem, hol voltak hajdanán az úttörők. Nos, a legnagyobb melegben sikerült egy jó egyórás túrát tennem. Ki gondolta volna, hogy ekkora terülten fekszik a jó láger? Rengeteg épület mellett mentem el, egyeseken elég jól érződött a retro filing, igaz belülről nem tudom, hogy nézhetnek ki. Azt is meg kell jegyeznem, hogy sok nagyon szépen fel volt újítva. Például a toronyépületen éppen most is dolgoztak.  Azt viszont megállapítottam, hogy az egész tábor kifejezetten rendezett, mindenhol gondozott parkok vannak. Végigjártam egy tanösvényt és egy erdei tornapályát is, bár nem tudom, ezeket hányan találják meg ezeket, én is csak véletlenül botlottam beléjük, mert nagyon el vannak dugva. Talán egy tábla nem ártana.  A sok kutyagolás közben ráakadtam egy elhagyatott büfére is, a távolból felcsillant a szemem, de sajna sehol egy lélek, pedig jó lett volna egy kis frissítő. Később egy élelmiszerboltba is belebotlottam, de sajnos szombat délután már nem volt nyitva.

A sétám során még egy középiskolát is találtam. Ez nem is egy tábor, hanem egy kisváros! Az erdő közepén meg egy hatalmas erdei kalandparkra bukkantam, jó néhány kötélpályával. Sikerült megtalálnom azt a helyet is, ahol a pionírok egykor az esti tábortüzeket tartották. A sok kis tűzrakó körülvett egy nagyobbat. Szerencsére volt ott egy csap, amiből hideg víz folyt. Inni nem mertem belőle, de kicsit sikerült magamat felfrissítenem.

Ilyen nagy melegben a rengeteg sportpálya és a műfüves focipálya is üres volt, amit nem is csodálok, hiszen ekkora hőségben csak a Balatonban lehet kibírni. Nincs még egy ilyen bolond, mint én, aki ennyit gyalogol. Focifanatikusként, azt gondoltam magamról, hogy minden kisebb-nagyobb stadiont ismerek szép hazámban. De a 3. meglepetésként egy igazi ékszerdobozra leltem itt Zánkán. Számos nb-s csapat megirigyelné ezt a stadiont, hiszen sok-sok műanyag székkel van felszerelve. Férfiasan bevallom, fogalmam sincs melyik focicsapat és milyen osztályban játszik ebben a stadionban. A lelátó tetejéről csodás rálátás nyílik a Balatonra. El is szörnyülködtem, hogy még milyen sokat kell mennem a strandig.

A túra végére már úgy voltam, hogy ki tudtam volna inni a víztornyot - mert még az is az utamba akadt. Sajnos ide sem lehetett bejutni, pedig igazi turistalátványosság lehetne, biztos szép rálátás van a Balatonra, meg az egész Balaton-felvidékre. A sokadik meglepetés a séta alatt ért, hisz nem is gondoltam, hogy a táborban egy 3 csillagos hotel is bujkál. A hatalmas túra után – igaz, szerencsére sokat mentem erdős területen - nagyon jól esett a hűs Balatonban ejtőzni. Bár a pihenés nem tartott sokáig, mert a gyerekek elcibáltak, hogy én is menjek velük víziaerobikozni. A mozgást utána sem kerülhettem el, hisz a nagyokkal strandfocizni és strandröpizni is kellett. Még szerencse, hogy kosarazni és teniszezni már nem akartak. Amíg mi a napon aszalódtunk, addig a kicsik a nagy fák árnyékában megbújó játszótéren hintáztak. Este 6 körül összeszedtük csomagjainkat és hazaindulás előtt még megnéztük a kikötőben a hajókat és vitorlásokat. Egy külföldiekből álló ifjúsági csoport éppen akkor szállt sárkányhajókba. Régi iskolás emlékeimet felelevenítve, talán oroszok lehettek. Bár nem mindenkit engedtek elsőre beülni a szigorú vízimentők. Minden gyerekre ráparancsolták a mentőmellényt. Mondjuk ez nem is baj, fő a biztonság. Jó kis nap volt. El is határoztuk, hogy idén még lejövünk Zánkára, sőt az is lehet, hogy egy pár napot itt töltünk a kempingben."