Biopiac, hosszú szoknyás, tarisznyás nők, folyós orrú, textilpelenkába bugyolált tipegők, trendi kismamák és hibriddel érkező apukák — ezt vizionáltam a Biobalaton névre hallgató füredi biopiac hallatán, melyet a Fekete Bárány élelmiszermanufaktúra tulajdonosai álmodtak meg. Ehhez képest, mire megtaláltuk a jól eldugott területet (itiner: a kemping és a Spar mellett kell Tihany felé gurulni a szervizúton 300 métert), már csak egy árus árválkodott a piacon. A Malackrumpliba sietünk, egy éve tervezzünk a randit, végre sikerült. A fehérre festett gerendák közt vitorlavászon feszült a napnak, a szomszédban álló italmérés teraszára terelnek, üljünk le ott. Az étlap táblán,
Fontos tudni, hogy aznap nyitottak, érezni a szezon eleji káoszt. A felszolgáló csöppet sem kedves, nemhogy nem negédes, de itallap nem érkezik, találgatunk, mit ihatnánk. Szörp persze van – miért egészséges cukros levet kortyolgatni, és közben mély megvetéssel nézni a kólát? –, de ízetlen, semmilyen. Az is érdekes, hogy ugyanazon termelő ugyanazon szörpjei hogyan változnak étteremről-étteremre, feltehetően a hígítás miatt.
Előételnek velő zsályás vajmártásban (1790.-) nevű fogás érkezik, mindössze két szelet kenyérrel. A mártás savanyú, a zsálya mint levél van jelen, ízre sajnos nem jön át. A velő finom lenne, ha lenne hozzá elég kenyér, kérünk még, nem szeretnek.
Főételnek lepényt (1700.-) kóstolunk (mi pizzának neveznénk), paradicsomos, olívától tocsogó, mozarrellás. Isteni vékony tészta, olíva kacérkodik a paradicsommal, elégedetten dőlünk hátra.
Nachtischként jöjjön a kefíres sütemény saját eperrel és sodóval (980.-) . Elsőre gejl, másodikra is. Az eper is édes, a sütemény is az, a szósz pedig érzésre olyan, mint amikor valaki cukorral kikeveri a sárgáját, és önt bele egy pötty tejet. Nem az igazi, eper helyett talán meggy jobb lett volna.
Bár aznap, pár órával később Gerilla sőrfőzők találkozóját tartották a helyen, és pont ottjártunkkor érkezett meg a friss sör, mégsem jutott a felszolgáló eszébe kipróbálásra buzdítani minket. Kicsit outsidernek éreztük magunkat a barátok és haverok közt, a főnök körbejár, és mindent lecsekkol című előadásból kimaradunk.
Így legalább megnézhetjük a frissen telepített fűszerkertet, hála Domonyai Andrásnak, aki chillivel, vadparadicsommal, japánmályvával, sárkányfűvel dobta fel az egykori szolgálatóház területének egyik sarkát.
Morgósnak hangzunk, pedig abszolút szerethető a hely, csak néhány dolgon kéne egy picit alakítani, de a tulajdonosok attitűdje alapján, úgy érezzük, hogy meg fog történni.