A Krisna-völgy a Balaton környékének messze legnyugodtabb helye, tényleg csak ajánlani tudjuk, ezért kíváncsiak voltunk, milyen a völgy, amikor a születésnapját ünnepli egy búcsúval, és nem pár tucat, hanem több ezer látogatót vár, mennyi marad az idilli nyugalomból. Röviden: nagyon sok. 

Annyi a trükk csupán, hogy hozzá kell lassulni a völgyhöz, ez karaktertől függően a néhány pillanat és a soha közötti időszakban következik be, akinek ez összejön, élvezni tudja a tájat, és azt, hogy csönd van, és minden nyugodt, akinek nem jön össze, az dühöng azon, hogy miért nincs kolbász, meg inkább kürtős kalácsot vesz, mint hogy megpróbálkozzon az édes pakórákkal (kb. bundázott bármi).

Ilyen emberből egészen keveset láttunk, pedig ahogy a Krisna-völgy egyre népszerűbb lesz, úgy járnak már a völgybe a legkülönfélébb emberek is, már nemcsak arról van szó, hogy a vallás iránt minimálisan is érdeklődők látogatnak csak el a völgybe, hanem bármelyik balatoni nyaraló, a rovásírásos tetoválásostól kezdve a strandon általában végig a sörözőkben ülőkön át a megvilágosulásra vágyó nyugdíjasokig, ezért egészen szürreális hangulata volt az idei búcsúnak. Pont olyan volt, mint egy átlagos falunap, azzal a különbséggel, hogy az egész pont annyira nyugodt és belassult volt, mint a krisnások.

Tulajdonképpen ilyen egy tökéletes falunap, és különösen szórakoztató, hogy a fogyasztói társadalom egyik klasszikus fogyasztási ünnepéből pont azon a helyen csinálnak egy igazán szerethetőt, ahol teljes egészében próbálják lebontani magukról a fogyasztói társadalmat. Olyanokra kell gondolni, hogy például itt is vannak mindenféle vásári mulatságok, meg tombola és hasonlók, de például az íjas céllövöldében nem három darab műanyag a nyeremény, hanem süti, a tombolán sem 1,5 % wellness-kedvezményt lehet nyerni, meg samponmintát, hanem növényeket.

Ha megéhezünk, akkor nem a legolcsóbb tescós kolbászt vehetjük meg kisütve dekánként ötmillió forintért, hanem mondjuk egy valóban helyben készült, valóban helyi alapanyagokból előállított vega hamburgert 450 forintért. A szórakoztatásról is gondoskodnak, van állatsimogató, meg mezőgazdasági bemutató tehenekkel.

Sajnos, ahogy az ilyen helyeken jellemző, a Krisna-völgyi búcsúban is megjelent az egészségturizmusnak az a kellemetlen ága, ahol gyakorlatilag mindenféle tudományosan nem bizonyított varázserővel rendelkező termékeket árulnak az egészségükért aggódó, de az életmódjukon változtatni nem kívánó embereknek, igen borsos áron. Az ilyen árusok mindenhol ott vannak, kár, hogy a Krisna-völgyben is. Az pedig, hogy néhány kiállító az asztrológiai, spirituális vonalról került ki, egy vallási helyen tartott búcsúban tulajdonképpen egészen elfogadható, még akkor is, ha személy szerint nehezen döntjük el, hogy a tenyérjóslás vagy a csodatevő bögre a nagyobb humbug.

De ezek sem tudják elvenni azt, hogy a környezet annyira szép, hogy ha az ember a nagy búcsúzásban és árustól árusig fanyalgásban végre megáll egy kicsit, sőt leül a fűbe, akkor néhány pillanat kell csak a teljes nyugalomhoz. Feltűnik, hogy csönd van, nem kiabálnak az emberek, nem terjeng a levegőben a tökipompos-szag, nem berregnek gépek, és tulajdonképpen ennyi a lényeg az egészben, és ezt nagyon jól csinálják a mindenkivel végtelenül kedves krisnások.

Szóval, ha tehetik látogassanak el a Krisna-völgyi Búcsúba! Idén már lemaradtak róla, de lesz jövőre is! Inkább ezerszer ez, mint egy átlagos balatoni bazársor.