Éppen vacsoraidőben csapott le ránk a sokadik vihar Balatonbogláron, ezért bemenekültünk a legközelebbi pizzázóba. A hely pontosan a Platán strandnál van, DJ is volt, de ő hamarosan menekülőre fogta az időjárásra való tekintettel. Mi viszont beültünk a Fehér Lóba, ahol valamiért görög személyekről/istenekről vannak elnevezve a pizzák (akkor már a római istenek jobban passzolnának egy alapvetően olasz ételhez, mondhatná az, aki mindenben a logikát keresi, de a kényszeres logikakeresésről már az ókori görögök is tudták, hogy ártalmas az egészségre).
Alulról kezdtem el böngészni az étlapot, de végül a legfelső pizza, Homérosz mellett döntöttem, és nem azért, mert a legolcsóbbak közé tartozott, hanem mert a feltétek: fokhagymás tejföl, sajt. Azaz: klasszikus pizza, klasszikus lángosfeltéttel! És fejben már fogalmaztam is, hogy milyen szóvirágokkal fogom ecsetelni ezt a torzszülöttet, a Balaton cronutját.
A töki pompost szokás tejfölös pizza vagy magyar pizza néven emlegetni, de ez a Homérosz egyáltalán nem emlékeztetett a töki pomposra, főleg mivel nem volt rajta se hagyma, se szalonna, és a klasszikus vékony pizzatésztával készült. És most kapaszkodjon meg mindenki: finom! Kifejezetten finom! Más szóvirágra nincs is nagyon szükség, pontosan olyan az élmény, mint ami egy leírásból következik: olyan, mint egy jó lángos, csak lángostészta helyett pizzatésztával, így ennek megfelelően nem csöpög az egész az olajtól, viszont a sajt is meg van sütve. A fokhagymásság sem volt émelyítő – még az is lehet, hogy ebből előbb-utóbb országos divat lesz.
