Még 19 éves koromban elhatároztam, hogy Angliába megyek au-pairnek. Ez a munka leginkább a babysitter munkakörhöz hasonló elvileg, de valójában a házicselédség legalja. Bedőltem a munkaközvetítőknek, akik heti pár órányi könnyű házimunkát és egy kis babysitterkedést hirdettek egy szerető fogadócsaláddal. 10 000 forintért dolgoztam 35 órát hetente. Bárki, aki volt már Angliában, tudja, hogy ez semmire nem elég ott. (Összehasonlításként: egy metrójegy ára 2000 forint). Egy angliai takarító kb. 320 000 forintot keres, én havi 40 000 forintot kaptam ugyanazért a munkáért. Ehhez jön még az a nyomasztó érzés, hogy a főnököddel kell együtt laknod – kezdte történetét Judit, aki szerint az au-pairé az egyik legrosszabb munka a világon.

Egy olyan szobában laktam, aminek nem volt ablaka, és maximum egy ágy fért el benne egy éjjeliszekrénnyel. Később rájöttem, hogy a szobám valójában korábban a spájz volt. Volt szabadon normális, humánus vendégszoba, de én cseléd lévén nem kaphattam azt meg.

Erős hipóval sikálni a kukákat

Gyakorlatilag reggeltől estig dolgoztattak. Reggel 8-tól délután 3-ig házimunka, azután pedig elkényeztetett kis bunkó tinédzserekre való felvigyázás jött késő estig, akik nem tiszteltek, mert látták, hogy a szüleik sem tisztelik az au-pairt.

Azt hitték, mi Magyarországon nem ismerjük a zuhanyt, és elmondták, hogyan kell használni. A szemükben Magyarország és a régiónk egy sivár középkori sivatag volt.

A család iszonyat koszos, trehány és rendetlen volt, mivel megszokták, hogy az au-pair mindig feltakarít utánuk. Sokszor csak bedobták az almacsutkát a TV mögé, és öklömnyi kalácsdarabokat ejtettek le és hagytak ott a konyhapadlón.

Egy kilenc szobás, öt fürdőszobás házat kellett teljesen egyedül takarítanom, rendben tartanom. Ez azt jelentette, hogy heti hat nap reggeltől estig takarítottam (porszívózás, felmosás, sok adag ruha kimosása és vasalása, sütősikálás, kukamosás).

A legrosszabb része a munkának a kukák takarítása volt, mikor erős hipóval kellett kisikálnom a házban található összes kukából a taknyot, rohadó gyümölcsöt, tamponról kukára száradt vért stb. Gyakorlatilag minden nap végig kellett mennem minden szobán és fürdőszobán egy nehéz és rozoga öreg porszívóval. Majd több nagykosárnyi ruhát kivasalnom egy rozsdás vasalóval, amiből kiálltak az elektromos vezetékek.

Összeszart boxer és veszélyes vasaló

Sokszor előfordult, hogy az apuka összeszarta a boxeralsóját, és azt nekem kellett kisikálni, vagy a tinédzser lány véres bugyiját kellett kezelnem. A család egyes tagjai nem húzták le rendesen a vécét maguk után, és sokszor a vécébe száradt szart kellett órákon át sikálnom. Undorító munka volt, és még iszonyat bunkó és lekezelő is volt a család. A házban voltak egerek is, de őket ez nem zavarta.

Egyszer az öreg rozsdás vasaló rozsdafoltot hagyott az egyik lány ingjén, és ezért azon a héten nem kaptam fizetést, mert az az én hibám volt, nem a vasalóé.

Egy másik alkalommal a családanya lelkesen felajánlotta fia focicsapatának, hogy majd ő kitakarítja az egész csapat sáros csukáit és szintén sáros edzőruháit. Ez valójában azt jelentette, hogy nekem kellett - többek közt - 12 pár sáros cipőt a februári hidegben, a fagyos kerti csapnál tisztára sikálnom körömkefével.

Azon a délutánon elájultam

Elvileg az au-pair kap ételt is. Engem mindig maradékkal etettek, és ezért sokszor rosszul voltam. Abból a fizetésből nem volt pénzem arra, hogy magamnak ételt vehessek. Egy ilyen ételmérgezés alkalmával könyörögtem nekik, hogy vigyenek el egy orvoshoz, mert akkor már nagyon rosszul voltam, és az ájulás kerülgetett. Nem vittek el, sőt abszolút leszarták, mi van velem. Gyógyszert sem adtak. Be akartam vinni magammal egy üveg ásványvizet a szobámba, de csak egy poharat engedtek, és közben jól leszidtak, hogy biztos csak másnapos vagy terhes vagyok. Azon a délutánon elájultam a szobámban (tehát a spájzban), és csak másnap reggel keltem fel a földről. Senkit nem érdekelt az egészségem vagy a jogaim - tulajdonképpen meg is halhattam volna, őket egyáltalán nem érdekelte volna.

Fizetés nélkül az utcára dobtak

Egy nap elegem lett, és kirendeltem egy taxit a ház elé, majd egy szó nélkül olajra léptem és kimentem a reptérre. Még így is szerencsés vagyok, mert sok au-pairt molesztál a családapa. Választhattam volna egy másik fogadócsaládot, de mind szar volt. Például az egyik alternatíva egy londoni gettóban élő feka család volt, ahol egy értelmi fogyatékos, 24 éves "gyereken" kellett volna pelenkát cserélnem többek között. Voltam pár napot egy másik családnál, de csak egy hétre akartak egy ingyen cselédet, és utána fizetés nélkül az utcára dobtak. (Annyira kiborított ez az egész munka, hogy terápiás szándékkal írtam egy könyvet róla [Élj és Dolgozz Angliában! könyv], ahol az au-pair munkát ajánlom a legkevésbé.)

Sok magyar au-pair lányt csak simán kidobnak az utcára, mikor nem tetszik nekik valami vagy mikor nem akarnak fizetni heti 10 000 forintot se tovább. Remélem, a történetem megóv egy pár magyart ettől a rossz munkától.