András egy húsz évvel ezelőtti történetet írt meg nekünk arról, milyen melókkal kellett a búvárklubjukat is pluszpénzhez juttatni.
"Sportegyesületünk mindenféle munkákból tartotta fenn magát. Így sikerült a világ "legjobb" melóját megcsípni: augusztus közepén, a két hónapja nyári szünetet tartó – akkor még – KÖZGÁZ konyhája szennyvíz-lefolyójának kitisztítását. Ez a vacak olyan 80x80 cm keresztmetszetű bújható alagút volt, néhány helyen felemelhető fedőlapokkal. A konyha és még 1-2 helyiség alatt futott végig, és a lecsorgó, kifröccsenő dolgok felmosását könnyítette meg azzal, hogy a felmosó vizet elvezette. Az évek során a bekerülő zsíros trutyi és egyéb apró hulladékok 4-5 centi magas gátakat alkottak, ezek pedig akadályozták a víz elfolyását. Ezeket a gátakat kellett eltüntetnünk.
A munkát gumicsizmában, a jól ismert sárga vitorlás ruhában és gumikesztyűben végeztük. Be kellett bújni négykézláb (elemlámpa fényénél) az alagútba, és lapáttal vödörbe szedni a "sűrűjét", aztán meg tűzoltófecskendővel átmosni az egészet.
Az a bűz, ami a mosáskor fröcskölő víz felszabadított, elképzelhetetlen. Bár három nap alatt rendbe tettük, a ruhánkból és az orrunkból jó darabig nem távozott a szag. A munkáért kapott pénznek (mint tudjuk) nem volt szaga, és legalább magunknak dolgoztunk, nem egy vállalkozót gazdagítottunk."
A levélíró még annyit elmondott, hogy máskor azért sikerült valamennyivel jobban a sportklub profiljába vágó munkákat találniuk, és nem voltak örökre büdös búvárok.