Ha írnánk színikritikákat biztos, nem ez lenne a címe, de nem írunk, így most elsősorban csak azt szeretnénk óvatosan jelezni, hogy igen, a művésznőt újra lehet színpadon látni, de nem afféle abigail proctori értelemben, hanem – törekedve a hitelességre – könnyed komédiában szórakoztat ő, hogy is másképp.
Mi azért megnéztük, milyen az ország C, mint Claudiája a Centrál Színházban, olyan színészekkel egy színpadon, mint Básti Juli vagy Rudolf Péter. Tekintve, hogy a rendezés joga ezúttal is a hőn áhított sikerért közhelydarabok bemutatására specializált színházigazgatót, Puskás Tamást illette, nem lepődtünk meg, hogy az exszínész negyedszer is Neil Simonba nyúlt bele, meg az ő Pletykafészkébe, aminél valószínűleg még Vavyan Fable olvasására is szívesebben adnánk fejünket.
De ez mind nem számít, mert a lényeg a szórakoztatás, meg hogy a majdnem vígözvegy újra színpadon, ráadásul testhezálló szerepben. Nagyszájú feleséget alakít ugyanis, olyat, aki bár háztartásbelinek tűnhet azért simán beleférhetne, hogy hétköznap hajnalonta hülyeségeket beszéljen a tévében, és megtáncoltassa a bulvársajtót. Liptai amúgy helyén van a szerepben, ami nem mondható el például darabbeli férje igazi nejéről. Jól néz ki, de nem túl jól, a zsigeri rosszindulatú pletykáról azonban, hogy gyomorgyűrűje van-e, nem tudtuk megkérdezni, mivel fél háromra elege lett az interjúkból.
Liptai tehát sugárzik, könnyű neki, tíz éve nem állt színpadon, az előadás meg persze összeáll, miközben majd a sajtónál lelkesebb közönség ül a nézőtéren. Bár a bugyuta darab a színészeknek piros masnis díszdobozban kínálja a magyar néző szívéhez méltán közel álló amerikai komédiát, pont ez az egész dolog rákfenéje, hiszen újat bizony nem láthatunk benne. Persze, ki akar újat látni, ha nézheti Rudolf, Básti, Schmied, Simon Kornél és Scherer játékát, már abban az ideális esetben, ha nem unja már azt is. A végső kérdés pedig úgyis csak az: miért hazudnak a rendőrnek, ha valójában nem is történt bűncselekmény?