A Fókusz jó érzékkel több részben adja le a Stohl Andrással készített mélyinterjút, amelyban a színész részletesen beszámol a börtönben töltött öt hónapjáról. A szerda esti felvonásban Stohl kifejtette: az, hogy a Kozma utcai börtönben nem lehetett saját akarata, folyamatosan követte az utasításokat, egyfajta zombiszerű létezéshez vezetett, és tapasztalatai szerint ez visszahat: "az agyad is úgy működik, és nem tudod, mi lesz a vége. Azt éreztem, tompulok, és akkor volt egy nagyon rossz álmom – azt álmodtam, hogy nem jut eszembe a szöveg a színpadon. Démoni volt".
A színész kifejtette: az első napokban nagy szenzáció volt, hogy bent van, és éjszaka hallotta is a máshonnan kiszűrődő tévét. "Az éjszaka a börtönben szürreáli, olyan, mint egy dzsungel." Megjegyezte, nem kivételeztek vele, emiatt odabent is kedvesen álltak hozzá a rabok, szorítottak neki. "Féltem, hazugság lenne azt mondani, hogy nem féltem, hiszen fogalmam sem volt arról, milyen ez a rendszer. Bent magázás van, nincs testi kontaktus."
Napirendjéről elmondta, fél hatkor ébresztették, negyedórával később jött a létszámellenőrzés, héttől háromig dolgozott, ebédre pedig két dekával több parizert kapott, mert nehéz testűnek minősült.
"Voltak rosszabb és jobb napok is. A rosszabbak, amikor semmi sem jön össze. De volt olyan is, hogy kérdőre vontak: "Stohl, maga csajkával a fején oroszul ordítozott a folyosón?" Mondtam, hogy igen. Közölték, hogy ennyire nem kellene jól éreznem magam. Azt válaszoltam, hogy értettem." Végül hozzátette: a börtön ablakába' is besüt a nap, ha volt egy kis ideje, odaállt a napsütésbe, becsukta a szemét, és azt mozizta hogy a szeretteivel síel.