Ünnepbe öltözött az ország, hamarosan vége az X-Faktornak. Az utolsó klasszikus faktorozás egy nagy bohóckodással kezdődött: a Van Damme-mémre rájátszva, hathatós operatőri-vágói segítséggel spárgázott a szétnyíló LED-fal rése felett. Aztán lehuppant Lilu mellé, táncosok ugrabugráltak, majd felkonferálták a mai műsort. Négyen maradtak mára, tehát vasárnap az dől el, hogy kik állhatnak majd a dobogón. A stylistok zömmel a fekete színre mentek rá amúgy, Lilu ilyen kezeslábasban volt, egyedül a Kadhafi-szerűre, aranyruhásra (aki nem látta, ilyennek képzelje) fazonírozott Tóth Gabi lógott ki a sorból. Kínos.

Nem kronológia szerint vázoltuk most az adás történéseit, hanem versenyzőként írtuk le, ki mit énekelt.

  • ByTheWay: Csapat ilyen messze még nem jutott, de ezúttal valóban magasra tették a lécet: a magyar könnyűzene legfantasztikusabb előadójától, Ákostól énekelték az Ilyenek voltunkat. Szokás szerint a csapat fele tudott csak normálisan énekelni, de Vavra Bence felhúzta az egész produkciót, zongorástul-gitárostul. Egy Queennel folytatták, itt is tendencia volt, hogy Vavra mellett a többiek csak biodíszletek voltak. Az előadás design-ügyileg viszont jól volt összrerakva, az eddigieknél eredetibb koreográfiával és klafa vetítéssel a háttérben.
  • Csordás Ákos: Pajtásával történő múlt heti párbajozása után Csordás összeszedte magát, és az LGT Elfelejtett szóját énekelte. Nem volt olyan bőrből kiugrós, bizsergetős előadás, a szokásos csordási elánnal pörgött le ez is. Másodszorra átment Metallicába, Nothing Else Matters – zengte Csordás, de Alföldi Róberttel élve el kéne engednie egyszer a lovakat.
  • Danics Dóra: Már próba közben bealudt Danics éneklésén a kutyája, pedig Adele-dala kellemesen hamiskás lett, Alföldi Róbert szavaival élve "bentmaradt". (Az értékelés során kiderült: Geszti Péter szeretne az NBA-ben kosarazni.) A Geszti által így, telefonszámostul felkonferált "1799 Dóra" élőzenével énekelt Rúzsa Magdit. A mentorok szerint megtalálta a stílusát, mi kicsit elszunnyadtunk közben, de ez betudható a frontnak.
  • Krasznai Tünde: Első produkciójánál (I Can't Get No Satisfaction) nem énekelt különösen nagyot, inkább a látványra mentek a rendezők, egy Faraday-kalitkát is becsaptak a színpad közepére. Legalábbis azt hittük, átvezetik majd rajta a 20 ezer voltot, a bent tartózkodó Krasznainak meg haja szála se görbül majd. Lukács László fordult egyet álmában, korán feküdt a Tankcsapda-próbák miatt. Ezalatt Krasznai elénelte tőlük az Örökké tartot, és kiderült, neki bluesklubokban kell folytatni a kötelező falunapok után.
  • Duettek: Csordás a ByTheWaybe állt be, persze nem úgy mint Materazzi Zidane-ba. A Blondie One Way Or Anotherét adták elő, sajnos rémgyengén és szétesősen. Az egész olyan volt, mint amikor egy csapat 17 éves kan vesz egy üveg kommerszet, majd vidáman gajdol. Geszti két mentoráltja, Danics és Krasznai is együtt énekelhetett. A Rolling on the Rivert nyomták le, nagyságrendekkel jobban, mint az előző produkció volt. Danicsra meg olyan ruhát adtak, amiből az összes meglévő lába kilátszott. Geszti szerint egy "nőerőmű" volt a dal.

Mielőtt elfelejtenénk, Nagy Feró és a Beatrice is fellépett, valamint szokatlanul sok aranyérreklám volt a műsorszünetekben.