Igen. Ma reggel elég rossz kedvem van. Egyszerűen halálosan tud idegesíteni egy csomó dolog. Például a minap néztem a hírműsorokat, és nem hiszem el, amit látok. Gondolkodtam azon, hogy Kóka Jánost csesztetik, hogy az építkezésén feketemunkások dolgoztak, meg egy drogügyei miatt körözött személy. Ekkora hülyeséget. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Van egy cég, amelyik a kertet rendben tartja. Ott gereblyézik egy ember, egy másik meg árvácskát ültetett nemrég, mert ugye ősz van. Én meg hazamegyek és azt mondom: jó napot. Maguk kik? Azt mondják, hogy ők a kertészettel foglalkozó cég emberei. Akkor azt mondom, hogy na, felveszem az adatokat. Anyja neve? Lakik? TAJ szám? Erkölcsi bizonyítvány? Büntetve volt? Tegyük fel, hogy egy jogvégzett munkanélküli az, amelyik ott gereblyézik, és azt mondja nekem: Havas úr! És az adatvédelmi törvény? Maga milyen alapon kér tőlünk személyes adatokat? Sőt, az adatvédelmi törvény az úgynevezett szenzitív adatokat, amilyen például a büntetett előélet, különösen védettnek tekinti. Szóval én most bánatos vagyok, hogy a múltkor futni hagytam a két kertészt. Tényleg. Mert mi van, ha az egyik Securitate-ügynök volt és most gereblyézik? Úgy érzem, ez felelőtlenség volt részemről. Pláne, hogyha az egyik HIV-fertőzött, és, mondjuk, összejön ott a faluban valakivel, és kiderül, hogy én nem kértem a nemibeteg gondozóból hatvan napon belül kiállított igazolványt. Beláthatatlanok a következmények.
Mi idegesíti még?
A mérhetetlen és döbbenetes cinizmus, ami minket most nagyjából körülvesz. Ez valami egészen hihetetlen. Tulajdonképpen, ha én képviselő volnék, azt mondanám, hogy én kiváló ember vagyok, a közvetett demokrácia viszonyai között képviselem a választóimat, akik nem utasíthatnak és vissza nem hívhatnak. Tehát gyakorlatilag az van, hogy én képviselő vagyok, és azt mondhatom a városházán, hogy két gyereket kell eltartani bruttó kétszázvalahányezer forintból és én tulajdonképpen jogosult lennék segélyekre. Mint Szili Katalin, aki a parlament elnöke, de felveszi a költségtérítést. Azt mondja, hogy hiába szállítja őt a köztársasági őrezred, ő azért jó lelkiismerettel veszi fel a költségtérítést, mert neki teendői vannak a kerületében. Vagy például Rogán úr felvette a egymillió-valahányszázezer forintot mondván, hogy neki jár a pesti lakás utáni támogatás, a költségtérítés, de nem vette észre. Döbbenetes, hogy van 386 ember, aki nem köteles elszámolni, számlákkal igazolni a bevételeit. És ezt meg is magyarázzák. Ez egyszerűen mérhetetlen cinizmus, amiért szinte már polgári engedetlenséget kellene gyakorolni. Kik ők? Milyen alapon privilégizáltak? Én köteles vagyok elszámolni mindennel. Ők nem. Miért nem? Ez ráadásul a pártpolitikától teljesen független. Szóval ha képviselő lennék, boldogtalan lennék, hogy előbb-utóbb valaki megállít és azt mondja: figyelj már, te! Van pofád felvenni ezt a kurva sok pénzt bizonylat nélkül? He? Nem félsz, hogy jön valami változás és elszámoltatnak, te?