Attól, hogy én nem járok plázába, még semmi bajom nincs a plázákkal. Csaknem húsz éve annak, hogy először láttam ilyesfajta épületet az Egyesült Államokban, Floridában. Kellett egy-két nap, amíg rájöttem, hogy miről van szó. Ha valaki Miamiból elindul lefelé, Keywest irányába, akár azt is hiheti, hogy időutazást tesz, mert az egész majdnem olyan, mint a Balaton déli partja. Szállodák, lakóparkok, konténerházak, óriási területeken, megszámlálhatatlan lakókocsi és ebben a tengerben nincs egy tenyérnyi hely, ahol az emberek együtt lehetnének.
Már az ókorban, a görög városállamokban, de a római településeken is az élet a piac körül szerveződött. Lényegében ez folytatódott a középkorban és talán még ma is fontos közösségi hely a piac. Szerintem a pláza egy modern agóra. Akinek ez fontos, találkahelyként használhatja, lehet a plázában lődörögni, nézelődni, vásárolni, enni, inni, sőt még szórakozni is, hiszen ott a mozi, meg a játékterem. Nekem nem tetszik, de az ellenszenvem nincs kapcsolatban a funkciójával. Nekem a plázák megjelenéséről, az építészeti megoldásokkal van bajom. Jellegtelen, idétlen dobozok, borzasztóan uniformizált belső világgal.
Ezért nem is jár plázákba?
Legfeljebb az unokáimmal megyek, élvezettel nézem, hogyan vásárolnak. Amikor én gyerek voltam, nem nagyon lehetett válogatni. Valamiből, ha egyáltalán volt, csak egy volt, most viszont óriási a kínálat. Egyébként ez is érdekes. Annak idején volt a „háromhatvanas” fehérkenyér, aztán jó napot! Volt a kannás tej meg a pasztörizált tej, de senki nem tartotta számon a zsírtartalmukat. Most mindenből sokfajta van, de nekem épp ez okoz problémát. Ha elküld mondjuk a felségem vagy a lányom vásárolni, hiába próbálom elolvasni, hogy mit írtak mondjuk egy narancs-dzsem címkéjére. Számomra rejtély, hogy melyik adalékanyag okoz rákot, melyik veszélyes a cukorbetegekre, de ugyanígy vagyok a műszaki termékekkel is. A plázával ugyanaz a bajom, mint a mobiltelefonokkal, a kapacitásuknak legalább nyolcvan százaléka teljesen felesleges számomra.
Megint odajutottunk, mint egy múltkori beszélgetésünk során, hogy nyugodtabb és boldogabb lehetne az ember, ha kevesebb információ, kevesebb lehetőség állna rendelkezésére a mindennapok során. Jól látom, hogy ezt így érzi?
Jól. Illetve, nem. Az információ fontos, csakhogy … a múltkor volt egy vita Kepes András és Bárdos András között. Kepes szerint Bárdos stábja felkészületlen. Bárdos erre azt válaszolta, hogy nála több diplomás, több nyelvet beszélő munkatársak dolgoznak. Szerintem Bárdos egyszerűen nem értette azt, amit Kepes mondani akart. Ma már nem arról szól a történet, hogy gyorsan és hitelesen tájékoztassuk az embereket, hanem arról is, hogy segítünk nekik abban, hogy értelmezni tudják azt, ami történt. Fel kell mutatni a hátteret, az összefüggéseket, magyarán útba kell igazítani az embereket. Egyébként ez a média legfontosabb feladata.
És a szórakoztatás?
Hát persze hogy fontos a szórakoztatás, a gond a színvonallal van. Bár ez sem olyan egyértelmű. Manapság divat szidni például a Győzike Showt. Azt a műsort több millióan nézik, mégpedig azért, mert tetszik nekik. A műsor készítői olyan műsort próbálnak gyártani, ami feltehetően tetszik majd a nézőknek. Na most, hol a probléma? Ha a gyártók más műsort csinálnának, nem néznék ennyien, ezért nem csinálnak másfajta műsort. Olcsó poén, de ott van a távirányító. Ha kocsiban ülök, én döntök, választhatok attól függően, hogy mire van szükségem: információra, klasszikus zenére, vagy örökzöld slágerekre. Rajtam áll, hogy hova tekerem a gombot. Ugyanaz a helyzet, mint a plázával. Nem muszáj odamenni, lehet randizni az Odeon kávézójában is, vagy akár a Szent István parkban is.