horoszkóp

Jogunk van az objektív tájékoztatáshoz

2007.11.24. 19:02
Mit szól a szerdai eseményekhez?

Kezdjük a Kormányszóvivővel. Kiszámolta, hogy például az egészségügyi dolgozók, meg a pedagógusok hány százaléka sztrájkolt. Hát, csak a töredékük. Imádom, amikor a számokkal játszanak, mind két oldalon persze. A szakszervezeti főnökön azt mondják, hogy ennyi meg ennyi ezer orvos és asszisztens, illetve pedagógus sztrájkolt, a kormány oldal meg kiszámolja, hogy ez hány százalék.

Nyilván mind a két oldal manipulál, de hát ez az érdekérvényesítés, nem?

Igaza van, de azért valahol mégiscsak a közösség érdeke a legfontosabb, mármint, hogy joguk van az objektív tájékoztatáshoz. Annak idején vezettem egy kommunikációs tréninget, vasutas-főnököknek, vezetőknek. Szóba került, hogy a MÁV már többször is próbálta elérni, hogy megalakíthassa a saját „rendőrségét”, mert rengeteget lopnak a vasútállomásokon, a rendőrségnek pedig nincs kapacitása arra, hogy a teherpályaudvarokat fokozottan őrizze.

Nem tudom, hogy ez még napirenden van-e, minden esetre, bár a számokra pontosan nem emlékszem, de nagyon nagy összegről volt szó. Ja, és azért és panaszkodtak a vasutas-főnökök, hogy a sajtót abszolút nem érdekli, mekkora kár éri a vasutat. Mondtam, hogy van megoldás, csak szorozni kell. Kit érdekel, hogy naponta, mondjuk, tízmillió forint értékű árut lopnak a vasútállomásokon. Szorozzák meg harminccal és akkor már havi háromszázmilliónál tartunk, de ha ez se elég, akkor szorozzunk hárommal és akkor az már negyedévente kilencszázmillió. A sajtótájékoztatón persze ne csak kilencszázmilliót mondjunk, hanem egymilliárdot, mert az még jobban hangzik. Ha erre se indulnak be az újságírók, szorozzunk tovább és eljuthatunk a félévenkénti csaknem kétmilliárdhoz, aztán az évenkénti négymilliárdhoz, de legjobban akkor járnak a vasutasok, ha kiszámolják, hogy a négymilliárdból hány lélegeztető-készüléket lehetne venni, vagy hány szívátültetést lehetne elvégezni.

Így működik a média, meg persze a politika. Szerintem a Répássy képviselő úr már simán tarthatna kommunikációs tréninget. Csillagos ötöst adtam neki, amikor kifejtette, hogy az ország nehéz helyzetében mekkora galádság volna felemelni a bruttó kétszázezer-valahány forintos fizetést, ahogy a rafinált szocialisták akarják, ami pedig a számla nélkül felvett költségtérítést illeti, azt azzal intézte el, hogy ez egy megoldásra váró probléma. Tanulság: legyen Répássy a MÁV vezérigazgatója.

Első kérdés: sztrájkolt már? Második kérdés: demonstrált már?

Még sohasem sztrájkoltam, de majdnem elnöke lettem a rádió sztrájkbizottságának. 1994-ben, a választások előtt nem sokkal, az akkori teljes elnöki hatáskörrel rendelkező alelnök, Csúcs László több, mint száz rádióst, köztük engem is elbocsátott. Egészen elképesztő döntések vezettek ahhoz, hogy mi, rádiósok fellázadtunk.

Csúcs teljesen úgy viselkedett, mint a tanácsköztársaság idején a népbiztosok, nemcsak műsorokat, de komplett műfajokat is letiltott, például a Lapszemlét. Na, akkor kerestek meg engem, hogy legyek a sztrájkbizottság elnöke. Nyilván ismert rádiósra volt szükség. Nem én voltam az első számú jelölt, de se a Mester Ákos, se a Győrffy Miklós nem vállalat, hogy miért, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy azóta is szégyellem, mert én egyszerűen kényelmetlennek tartottam, hogy tárgyaljak, bizottságosdit játsszak. Ehelyett inkább csináltam a Naptévét, írtam, pénzt kerestem. Hát, erre nem vagyok büszke.

Ami a demonstrációt illeti, az úgy történt, hogy a Vörösmarty téren valamikor 1988 környékén, Bős-Nagymaros ellen rendeztek demonstrációt. Én is szépen vittem magammal egy táblát, hogy „vesszen az erőmű”, aztán amikor a közvetítő kocsiból intettek, letettem a táblát és elmentem tudósítani a Déli Krónikát. Természetesen borzasztó objektív és tárgyilagos voltam, ahogy az a BBC etikai kódexébe meg is van írva.