Azt mondja, nem akar többet Kelemen Anna történetével foglalkozni. Elege van?

Azt hiszem ez pontos kifejezés, tényleg elegem van. Rengetegen mondanak véleményt Kelemen Annáról meg a könyvről. A vicc az, hogy nagyobbik részük nem is olvasta a könyvet, így aztán legfeljebb a bulvársajtóból ismerheti Kelemen Annát. Semmi kedvem vitát nyitni a szennylapokról, de azért az figyelemre méltó, hogy a hozzászólók jelentős részének ez az egyetlen információs forrása. És még valamit: az biztos, hogy Kelemen Anna irodalmi stílusa igen távol áll Szabó Magdáétól, de az azért elgondolkodtató, milyen kifejezéseket használnak azok, akik őt kritizálják. Ezek a hozzászólások egyszerűen kritikán aluliak.

Tehát abból van elege, hogy mind a könyve, mind Kelemen Anna igazságtalanul kap negatív kritikát?

Fenét! A könyvről szinte nem is esik szó. Abból van elegem, hogy egy, tulajdonképpen marginális jelenség, mert hogy Kelemen Anna tényleg csak egy jelenség és nem több, ekkora érdeklődést képes kiváltani ma Magyarországon. Egyszerűen röhejes, hogy Anna személyével foglalkoznak, ahelyett, hogy azt vizsgálnák miféle közegben él ez a nő, kik a partnerei, vagy, hogy ha már ez az egész szóba került, miért nem arról esik szó, hogy ugyan mi a helyzet a magyarországi kábítószer fogyasztással. Volna miről beszélni!

Az, hogy Anna ekkora érdeklődést váltott ki, az azért részben köszönhető az ön könyvének is, nem gondolja?

Egyáltalán nem bántam meg, hogy megírtam ezt a könyvet, és nemcsak a pénz miatt. Elsősorban azért nem bántam meg, mert Anna szerencsétlen életének bemutatása nyomán talán néhány családban napirendre került az a kérdés, hogy ugyan mi van a gyerekkel? Ha csak néhány száz szülő gondolkodott el azon, hogy ismeri-e a gyerekét, tisztában van-e fiának, lányának problémáival, a gyerek félelmeivel és vágyaival, akkor már megérte, hogy megszületett ez a könyv. Titokban arra is gondolok, hogy talán Anna partnerei is beleolvastak, és nagyon remélem, hogy hányingerük támadt saját maguktól. Végezetül: számomra Kelemen Anna története véget ért, róla tőlem ezentúl semmit nem hallanak, vagy olvasnak.