Mikor a tv2-vel aláírtuk a megállapodást az elválásról, akkor nagyon komolyan azt gondoltam, hogy eljön majd az az idő, amikor részletesen elmondom – ha kérdeznek – mi is történt. Nem azért, mert az én történetem olyan borzasztó fontos volna, azért se, hogy így utólag bosszantsak, bántsak embereket, csak azért, mert szerintem ami történt, az tanulságos. Tanulságos abban az értelemben, hogy hogyan működik egy kereskedelmi csatorna, milyen a személyzeti politikája, milyen a munkatársak morálja, hogyan készülnek műsorok és hogyan múlnak ki. Szóval, sok mindenről tudnék mesélni, ha akarnék.
Nem akar mesélni, vagy csak kéreti magát?
Valami olyasmi volt benne, hogy az Ön tevékenysége és talán magatartása nem összeilleszthető a TV2 szellemiségével.
Nem tudom ki volt a szerzője ennek a közleménynek, de amikor elolvastam, hát, tátottam a számat. Előrebocsátom, hogy az RTL szellemiségéről is meg van a véleményem, de most a tv2-ről van szó. Tudtommal a tv2-nél kétszer fordult elő, hogy valaki produkció közben felálljon és otthagyja a felvételt, mert a műsor „szellemisége” számára vállalhatatlan.
Gondolom Ön volt mind két esetben?
Ismét csak fontosnak tartom jelezni, hogy egyáltalán nem azért mesélem el ezt a két sztorit, mert hőssé akarom avatni magam, csupán azért amit az előbb már mondtam mert, hogy tanulságosnak tartom ami történt.
Talán még emlékszik a Csaó, Darwin című, Árpa Attila nevével fémjelzett szuperprodukcióra. Párszor belenéztem, aztán elkönyveltem, hogy „van ilyen is”. Egyszer csak megkerestek azzal, hogy legyek a műsorban zsűrielnök. Elsőre azt mondtam, hogy szó se lehet róla, aztán kiderült, hogy a két versengő csapat közül az egyik a feleségeké, a másik a szeretőké. Annak idején nagyon nagy siker volt a szeretőkről szóló könyvem, ezért megkérdeztem, hogy a csapatban mekkora arányt képviselnek a valódi szeretők és a statiszták. Kiderült, hogy tényleg vannak valódi szeretők a csapatban, ezért azt mondtam, ha megkapom a neveket, telefonszámmal, címmel, akkor elvállalom a műsort, mert készen kapok egy könyvnyi interjúalanyt.
A felvétel nagyjából olyan volt, mint amire számítottam, tangás lányok samponnal mostak autót, szópárbajt vívtak a kijelölt szóvivők, aztán jött egy hosszabb szünet és felállítottak a stúdióban egy szorítót. A küzdőtérre megérkezett a két vállalkozó szellemű hölgy, az egyik szerető, meg az egyik feleség. Természetesen most is picurka tangában és melltartóban, magas sarkú cipőben adták elő a műsorszámot, aminek az volt a lényege, hogy gladiátorként küzdjenek meg egymással. Az egyik kezükben egy rúd téliszalámi volt, aminek a végén egy helyre kis fitymát faragtak ki, a másik kezükben pedig az üzemi konyhákban használatos, borzasztó kinézetű alumíniumfedő volt, mint pajzs. Így kezdtek hadakozni.
Pár perc múlva már tiszta vér volt a kezük, mert az alumíniumfedők össze-vissza vagdosták, a – elnézést – faszformára kifaragott téliszalámik sorra törtek el, de volt pótlás. Amikor a produkció véget ért, a Bochkor odajött a zsűrihez, hogy a forgatókönyv szerint megkérdezze, mit szólunk a látottakhoz. Tőlem balra, a szélen Németh Lajos, a meteorológus ült, aki sugárzott az örömtől. Az mondta, hogy ezt még hosszú-hosszú ideig szívesen nézte volna, szóval el volt kápráztatva. Mellettem Ernyei Béla már visszafogottabb volt, azt mondta, hogy látott már hasonló műsort az olasz meg a német csatornákon. Hát igen, erre is van igény. Aztán én következtem a zsűri közepén, és nagyjából a következőt mondtam: Ilyen gusztustalan, mocskos produkciót én még életemben nem láttam, és a magam részéről ezzel be is fejeztem. Felálltam és kisétáltam a stúdióból. Ami azután történt már nem különösebben érdekes, hárman-négyen próbáltak megállítani, felhívták Kereszty Gábort a vezérigazgatót, aki átpasszolt a cég jogászához, aki látta a próbát.
Végül mi volt a megoldás?
Én tényleg elszántam magam, hogy hazamegyek, egyáltalán nem érdekelt, hogy lobogtatták az előre aláíratott szerződést és Ernyei szövege sem hatott meg, aki azt mondta, hogy egy profi semmilyen körülmények között sem hagyja ott a produkciót, meg egyébként is szükségünk van a képernyőre. Mondtam neki, hogy nekem nem annyira. De végül mégis maradtam, azzal a feltétellel, hogy hoznak új téliszalámikat, az alumíniumfedők helyett kisebbet, zománcozottat, és ha csak egyetlen csepp vért látok, akkor hétszentség, hogy elmegyek. Ezek után jó másfél órás szünetet követően újra felvették az egészet és így is ment le adásba.
Hogyan reagált erre, mármint az Ön viselkedésére, a tv2?
Másnap felhívott Kereszty, a vezérigazgató, meg Sváby, a producer. Visszanézték videóról az első verziót és megköszönték, hogy megmentettem a csatornát az ORTT büntetésétől. Szerintem kulturált gesztus volt ez kettejüktől. Megjegyzem, ma már egyikük sincs a „kiváló szellemiségű” tv2-nél.
És Árpa Attila? Nem telefonált?
Természetesen nem. Természetesen az ő ötlete volt, hogy faragják – helyette is elnézést kérek – faszformájúra a téliszalámi rudakat, és természetesen Várdy Zoltán vezérigazgató jóvoltából, most ez a fiú a műsorokat gyártó Interaktív kreatív főnöke. Egyelőre ennyit a tv2 szellemiségéről.