horoszkóp

A rágóköpésről és bulvártévéről

2008.01.19. 20:01
Akármerre megyek, mindenütt Önt látom.
 
Mit mondjak, furcsa. Engem valahogy az elmúlt harminc évben soha nem reklámoztak, a műsoraimat se. Soha nem voltam a műsorújságok címlapján. Három éve nem állok szóba a bulvársajtóval, ehhez képest állandóan foglalkoznak velem. Én már beletörődtem, a családom nem annyira.
 
Miért szerénykedik?
 
Nem erről van szó, hanem arról, hogy ehhez a felhajtáshoz tulajdonképpen nincs is közöm. A tulajdonos megbízott néhány szakembert, hogy propagálják az új műsort, én pedig rábólintottam.
 
Belefér az is, hogy rágógumit köpköd?
 
A lányom borzasztóan kiborult. Elmesélem, hogy történt. Órákon át fotóztak, aztán a kamerák előtt kellett gesztikulálni és már nagyon elegem volt az egészből. Mindig utáltam, hogy szilveszterkor a televíziósok azt hiszik, hogy valami borzasztóan szórakoztató műsort csinálnak, ha összevágják az évközben elkövetett bakikat. Kicsibe most ez történt. A rágógumi kiköpése szimpla ökörködés, semmi másra nem szolgál, minthogy megtörje a monotóniát. Aztán amikor az illetékes szakember megkérdezte, hogy feltehetik-e az internetre, úgy voltam vele, hogy miért ne. Remélem nem feltételezte, hogy az én ötletem volt? Most egy ideig velem lesz tele egy csomó újság és nem azért, mert nekem ez tetszik, hanem azért, mert a tulajdonos a saját lapjaiban ingyen reklámozhatja a műsort.
 
Hányan tették fel a kérdést, hogy az egykori politikai újságíró mit keres egy bulvártévében?
 
Rengetegen. A Népszabadság például elküldött hozzám két gyakornokot, akik két egész órán át csak ez után érdeklődtek, fogalmuk sem volt arról, hogy mi történt a magyar médiában az elmúlt csaknem húsz évben. Két gyereknek hogy magyarázzam el, hogy volt egyszer egy Magyar Rádió, benne a 168 Óra, meg a saját műsoraim. Hogy a kilencvenes évek elején mit jelentett politikai vitaműsort vezetni élőben, minden szombat délután. Ahhoz, hogy megértsék, napokig kellene mesélni. Higgye el, én az vagyok, aki voltam, ugyanott állok ahol egykor, csak körülöttem mozognak a díszletek.
 
Maga mégiscsak Táncsics Mihály-díjas újságíró, mit keresett az Activityben, a Csaó Darwinban, meg a Buzerában?
 
Forintban elég sokat. Komolyra fordítva a szót, a TV2 joggal várta el, hogy a csatorna „ismert arca” ezekben a műsorokban is felbukkanjon. A Heti Hetes után egyébként ez nem volt különösebben kínos. Kínossá akkor vált, amikor kiderült, hogy egyszerűen nincs olyan műsor, amiben jól tudnám érezni magam. Az RTL-nél azt hitték, hogy tisztességgel megőszülök a Heti Hetesben, a TV2-nél pedig elkönyvelték, hogy a Mokkából megyek nyugdíjba. Aztán mind a két helyről eljöttem. A Storytv-nél korrekten megmondták, hogy miért kellek. Nagyobbrészt azért, hogy egy ismert arccal reklámozzák a csatornát, mert csak így van esély arra, hogy még több háztartásba eljussanak. Ez ilyen egyszerű! Azt miért nem kérdezi meg, hogy mit keresek az Index-nél, meg a Velvetnél? A válasz ugyanaz. Maguk üzleti szempontból döntöttek a meghívásom mellett én pedig úgy kezeltem a maguk invitálását, mint a Storytv-ét, azaz ilyet még nem csináltam, próbáljuk meg ezt is. Ez ennyire egyszerű.