horoszkóp

Gyurcsány se volt normális

2008.02.04. 19:12
A múltkor, amikor arról írt, hogy egy köztudottan beteg ember garázdálkodik a magyar közéletben, sokan találgatták, hogy kire gondolt.

    A politikusok közül mindenki tudja, hogy ki ez a személy, de nevet nyilván senki sem fog mondani. Az biztos, hogy nem a kómában fekvő Toller Lászlóról, illetve az orvosi kezelés alatt álló Horn Gyuláról van szó.

    Hát, akkor kiről?

    Mielőtt erre válaszolnék, azért visszatérnék a múltkori beszélgetéshez. Emlegettem Szentágotai Jánost, aki mélyreható következtetéseket vont le egy akadémiai ülésen, amikor a szemközt ülő aggastyánkorú akadémikusnak alvás közben hosszasan csöpögött az orra. Nem szeretném, hogy ha egyetlen akadémikus is megsértődne, hiszen csöpöghet az orra az aggastyánkorú vízvezeték szerelőnek, hajóácsnak és traumatológusnak is.

Na már most, ami a mentális problémáival küszködő közéleti személyiséget illeti, vele ugyanaz a baj, mint az orrcsöpögős akadémikussal. Mindenki látja, hallja, olvassa, idézi és természetesen bosszankodik. A hozzá politikailag közel állók azért, mert ez a bolond lejáratja őket, a szemben állók meg azért csikorgatják a fogukat, mert Magyarországon még mindig nem megszokott, hogy nyilvánosan szólítsanak fel visszavonulásra egy közéleti szereplőt azért, mert megbetegedett.

    Annyit azért elárulhat, hogy a kommentekben felbukkanó szereplők között ott van-e a mi emberünk?

    Tényleg nem válaszolhatok. Tudja, az a legszörnyűbb, amit a múltkor már említettem. A mi betegünkhöz közel álló igen magas szintű pártvezetőt kérdeztem meg, hogy miért nem vigyáznak erre a szerencsétlen emberre, miért nem állítják meg az ámokfutását, a válasz az volt, hogy … „mi is látjuk, és mi is aggódunk”. Hát, itt a probléma.

    Vannak azért politikusok, akik szemmel láthatóan egészségesek, de ha hallgatjuk őket elbizonytalanodunk.


    Most azért nem mondok neveket, mert igazságtalan lenne innen-onnan kiemelni egy-egy „veszélyeztetett” politikust, hiszen rengetegen vannak. Nem is az a gond, hogy irtóztató baromságokat beszélnek, hanem az, hogy ezzel elriasztják a hétköznapi állampolgárt a közéleti ügyektől. Kinek van kedve politizálni akkor, ha a politikusokat már nem lehet komolyan venni.

1995-ben Orbán Viktor kiállt a felsőoktatásban bevezetendő tandíj mellett, mára elfelejtette. Lendvai Ildikó szótagolva azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés, mára nem felejtette el ugyan, de elfelejtett bocsánatot kérni. És most, csak a nívósabb ballépésekről van szó. Az Orbán-kormány pénzügyminiszteréből, Járai Zsigmondból a Nemzeti Bank elnöke lett. Istenem, mennyien óvták a szuverenitását, most meg azt nyilatkozza az egyik internetes portálnak, hogy „Néha összejövünk a barátaimmal és felemlegetjük: mi is lophattunk volna egy-egy állami vállalatot”.

    Mi ezzel a gond? Járai legalább őszinte.

    Én ezt másképp fogalmaznám meg. Szerintem Járain kívül rengetegen verik a fejüket a falba, hogy annakidején elfelejtettek vállalatot lopni, csak van annyi eszük, hogy ezt nem mondják hangosan. Megjegyzem, Gyurcsány se volt normális, amikor Öszödön elmondta azt a bizonyos beszédét. Arra befizetnék, amikor Gyurcsány meg Járai együtt pókerezik.