Lassan egy hónapja dolgozik a StoryTv-nél. Érdekelne, hogy mik a tapasztalatai.
 
Ahogy mondani szokták, minden kezdet nehéz. A talkshow látszólag egyszemélyes műfaj, pedig nem az. Larry King napról napra egymagában fogadja a vendégeit a CNN stúdiójában, de érdemes arról is tudni, hogy körülbelül kétszáz munkatársa készíti neki elő a terepet. Remélem, hogy előbb-utóbb mögöttem is lesz hat-nyolc ember.
 
Rengeteg emberrel beszélgetett. Ki volt közülük a legérdekesebb?
 
Ezt most nem tudnám megmondani. Mindenesetre a Czeizel Endrével készített interjúban voltak izgalmas részletek. Czeizel doktor egyebek közt arról beszélt, hogy ma már ezer dollárért bárki elkészíttetheti a géntérképét, aminek alapján nagy valószínűséggel megtippelhető, hogy az illető milyen betegségekre számíthat. Sőt, ma már az is lehetséges, hogy egy magzat géntérképe is elkészüljön. Ennek alapján például megtudhatja a kismama, hogy fia vagy lánya lesz, sőt, a fiúk esetében a szakember azt is kiderítheti, hogy a még meg sem született fiú hetero- vagy homoszexuális lesz-e. Szociológusok magyar és angol nőket kérdeztek meg arról, hogy amennyiben kiderülne magzatukról, hogy fiúként jön a világra és bizonyosan homoszexuális lesz, akkor elvetetnék-e, vagy sem. Maga szerint vajon hogyan válaszoltak a megkérdezettek?
 
Gondolom nemzetiségüktől függetlenül a nők öt-tíz százaléka mondta azt, hogy elvetetné a gyereket.
 
Téved. A magyar nők kilencvenegy százaléka mondta azt, hogy elvetetné, az angol nőknél pedig hatvan százalék.
 
Döbbenetes. Azt gondoltam, hogy az angolok toleránsabbak, de még így is nagyon meglepett ez az eredmény. Magának mi a véleménye?
 
Őszintén szólva, bajban vagyok. Amikor a kamerák előtt beszélgettem Czeizel doktorral, ki is csúszott a számon az, hogy valahol megértem ezeket a nőket. Mégpedig azért, mert szerintem egyetlen anya sem akarja boldogtalannak látni a gyerekét. Nem megy ki a fejemből az, amit egy homoszexuális férfi mondott nekem, aki egyébként melegek számára készít pornófilmeket. Ezzel a producerrel a lakásán beszélgettem és gratuláltam neki a berendezéshez. Nem voltam teljesen őszinte, mert az igaz, hogy abban a lakásban minden borzasztó drága volt, de őszintén szólva az összkép nem nagyon felelt meg az ízlésemnek. Mindenesetre ez az ember körülnézett a saját lakásában, nagyon sóhajtott és a következőket mondta: Látja, nekem mindenek megvan, és mégis állandóan azon jár az eszem, hogy olyan nyomorultul, magányosan fogok megdögleni, mint egy kutya az árokparton. Ha a homoszexuálisokról van szó, gyakran eszembe jut ez az eset. Borzasztó lehet úgy élni, hogy tudom, nem lesz gyerekem és unokám, elég szar lehet úgy meghalni, hogy nincs mellettem senki.
 
Ettől még élhet egy homoszexuális is boldog életet!
 
Máshol talán igen, de itt Magyarországon nem hiszem. Nézzen körül, és számolja össze, az ismert emberek közül hányan vállalják fel azt, hogy melegek. Szinte senki. Eközben a férfiak kb. öt-hat százaléka homoszexuális. Közülük rengetegen házasságban élnek, feleséggel, gyerekkel. Egészen biztos torzul annak az embernek a személyisége, aki egy életen át hazudik. Magyarországon a karrierjét kockáztatja az a pap, politikus, rendőr, katonatiszt, pedagógus és még sorolhatnám a szakmákat, aki felvállalja a másságát. A mi szakmánk például tele van melegekkel. Az a röhej, hogy mindenki tudja róluk, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, de még a saját társaságukban is hazudnak. Az igazság az, hogy ez a fajta képmutatás nekik is terhes, de egyszerűen rákényszerülnek a hazugságra. Ettől aztán tényleg deformálódik a jellemük. Sajnálom őket.