horoszkóp

Bocsánatkérés a megbántott nőktől

2008.03.09. 21:58

Nem igazán jó így egyedül. Alig várom, hogy Stella visszatérjen. Hiányoznak a kérdései. Délelőtt volt nálam egy tévéstáb, portréfilmet készítenek rólam. A riporter észre is vette, hogy nagyon nyomott a hangulatom. Meg is kérdezte, hogy mitől vagyok ennyire depressziós. Mondtam neki, hogy a napokban nagybevásárlást végeztem egy könyvesboltban és megvettem az Idegen Szavak Szótárának legújabb kiadását. Tucatnyi könyvet vásároltam, de egyikbe se kezdtem bele, állandóan az Idegen Szavak Szótárát lapozgatom. Teljesen magam alatt vagyok, mert bárhol nyitom ki, biztos, hogy egy olyan szóra téved a szemem, amelynek jelentéséről fogalmam se volt.

Tegyünk egy próbát kedves olvasók! Belátom, hogy szégyen, de fogalmam se volt arról, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy brontológia. Gondolom, az Index olvasói rögtön rávágnák, hogy zivatartan, de hát sajnos én ezt se tudtam.

Erről jut eszembe, hogy már gyerekként is borzasztó kiállhatatlan voltam, talán tizenkét éves lehettem, amikor egy vasárnap délelőtt a Magyar Rádió szellemi vetélkedőjének döntőjében Rapcsányi László azt a kérdést tette fel, eldöntendő, hogy melyikünk kerül ki győztesen, szóval azt kérdezte, hogy mivel foglalkozik a balneológia. A másik srác rávágta, hogy a bálnák fiziológiájával. Rapcsányi megrázta a fejét és felém fordult. Én annyit mondtam, hogy ellenfelem elismerésre méltóan szellemes választ adott, de ennek ellenére én nyertem, merthogy a balneológia a gyógyvizek hatásmechanizmusával foglalkozó tudomány. Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy miközben ezt mondtam, gúnyosan vigyorogtam. Így, túl az ötvenen be kell vallanom, hogy alig-alig javultam valamicskét, máig hajlamos vagyok arra, hogy pökhendi legyek. Csak azt nem tudom, hogy mire föl?

Visszatérve az Idegen Szavak Szótárához, az imént az m betűnél nyitottam ki és az első szó amire rápillantottam, a következő volt: malevolentia. Fogalmam se volt arról, hogy ez magyarul rosszakaratot, rosszindulatot jelent. Ráadásul szembe kellett néznem azzal, hogy egy csöppnyi kreativitás se szorult belém, hiszen ha elkezdek gondolkodni, csak-csak illett volna eszembe jutnia annak, hogy az első két szótag a male, visszautal a szó eredeti jelentésére, hiszen hímneműt jelöl. A female a nőneműt jelöli, mármost a rosszakarat, rosszindulat inkább a férfiak sajátja és nem a nőké. Én személy szerint nagyon nagyra becsülöm a nőket, hiszen ők azok, akik elembertelenedett világunkban a bájt, a gyengédséget, a szeretet jelenítik meg. Én már annyiszor, de annyiszor csalódtam magamban és jó néhány férfitársamban! Kénytelen vagyok ezúton bocsánatot kérni a sok-sok bosszúságtól, amit édesanyámnak, a húgomnak, a feleségemnek, a lányomnak és a három unokámnak, név szerint: Petrának, Kingának, sőt még a kis hároméves Zsófikának (becenevén Zsozsónak) és oly sok más nőnek okoztam!

Egyetlenegy esetet szeretnék csak megemlíteni, példázva a gonoszságomat: Olyan hét-nyolc éves lehettem, amikor karácsonyra az én drága édesapám egy valódi, eredeti Märklin játékvasúttal lepett meg. Az én csodálatos kishúgom is szeretett volna játszani, de én nem engedtem. Az én türelmes édesapám ötször-hatszor is megkért arra, hogy legyek önzetlen és engedjem váltót állítani az kishúgomat, de én olyan makacs voltam, mint az öszvér. Erre az én drága jó édesapám úgy szájba vágott, hogy majdnem feldöntöttem a karácsonyfát. De máig hálával emlékezem erre az esetre, mert bizony egy-egy atyai pofon elejét veheti a gyerek további rosszalkodásának. Miközben gyerekkori élményeket elevenítek fel, eszembe jut, hogy sokat fociztunk a környékbeli parkban a srácokkal, köztük a Kucsik Pityuval. Képzeljék el, hogy a Pityu tizennyolc évesen rendőrnek állt, és amikor először jött haza egyenruhában, rögtön meg is büntetett minket, mert a füvön fociztunk. Én, azóta borzasztóan tisztelem a rendőröket, mert rendnek lennie kell. Nem? Nagyon bízom benne, hogy még képes leszek fejlődni az őszinteség terén. Higgyék el, az akarat meg van benne, csak valahogy olyan bátortalan vagyok.

Majdnem elfelejtettem, hogy ma is voltam sétálni, és természetesen vittem magammal egy kisméretű könyvet. Már említettem, hogy jó ha ezek a zsebkönyvek mindig kéznél vannak. Annyira elmerültem az olvasmányomban, hogy majdnem nekimentem egy hölgynek, aki a Duna-parton a kutyáját sétáltatta. Mondtam, hogy borzasztóan sajnálom, hogy ki kellett térnie előlem és megpróbáltam megmagyarázni, hogy mi az oka ennek az incidensnek, amely komolyabb következményekkel is járhatott volna, hiszen ha egy kilencvenöt kilós férfi neki megy egy apró asszonynak és az hanyatt esik, az bizony komoly sérülésekkel járhat. Elmondtam a hölgynek, hogy mint általában, most is olyan könyvvel sétálok, amely három szerző munkája. Most például Jürgen Habermas, Jean-Francois Lyotard, Richard Rorty gondolatait próbálom befogadni, Önnek is tudom ajánlani – mondtam a hölgynek - A Posztmodern állapot című válogatást. Mindjárt fel is olvastam neki egy apró részletet, mégpedig azt, amelyik annyira lekötött, hogy majdnem neki mentem. Az említett mű nyolcvanegyedik oldalán Lyotard arról ír, hogy Heideggernek a freiburgi egyetemen 1933. május 27-én elmondott Rektoravatási beszéde olvasható úgy, mint a tudás legitimációjának egy szerencsétlen epizódja. Lyotard szó szerint a következőket írja: „Itt a spekulatív tudomány a lét kikérdezésévé vált. Ez a kérdezés a „sorsa” a „történeti-szellemi népnek” nevezett németségnek. Ez az a szubjektum, amelyre a három szolgálat hárul: a munka, a védelem és a tudás. A három szolgálat metatudását, vagyis a tudományt az egyetem biztosítja.”

A hölgy hosszan elgondolkodott azon amit hallott, majd megkérdezte: És mi a véleménye Lyotard és Rorty vitájáról, amely akörül forog, hogy melyik helyesebb, Lyotard tragikus diskurzusműfaja, vagy Rorty eszmecsere-jellegű diskurzusműfaja? Zavaromban azt mondtam, hogy képtelen vagyok állást foglalni, mert szerintem igazából összemérhetetlen kettejük felfogása és amúgy is hiszek a diskurzusműfajok pluralitásában. Már órák teltek el a beszélgetés óta, de még mindig nyugtalanít, hogy képtelen vagyok dönteni Lyotard és Rorty vitájában. Borzasztó egy életet úgy leélni, hogy az ember állandóan kétségek közt vergődik. Nem?