Rádiós pályafutásom a Magyar Rádió Hírszerkesztőségében kezdődött. Nemcsak híreket szerkesztettem, de egy héten egyszer lapszemlét is készítettem a Reggeli Krónikába. Hajnali fél háromkor kellett kelni, de megérte. Ha felvételről is, de mégiscsak beszélhettem a rádióban. Ma reggel a Duna-parti sétához újságokat vittem magammal, és most ebédidőben arra gondoltam, hogy készíteni kellene egy rövid kis lapszemlét.

Kovács Zoltán az ÉS-ben a szokásos első oldalas publicisztikájában természetesen a múlt vasárnapi népszavazással foglalkozik. A főszerkesztő a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilapból idéz: „Szeretne-e Ön megszabadulni az adófizetéstől? Ilyen kérdést egy országos népszavazáson kizárólag csak: 1. vérbő populista; 2. nagyon is egyszerű gondolkodású ember; 3. kimeríthetetlen kőolajmezők szerencsés felfedezője tenne fel. (Kiemelés tőlem – K.Z.) Bolondságnak tűnik, de lényegében ezt a drámát éli át most Magyarország.” 

Kovács Zoltán így folytatja: „Mindezeken lassan már csak a külvilág csodálkozik, mi meg lassan elfogadjuk, hogy ennek így kell lennie.”

Igen ennek így kell lennie. Mert mi egy ilyen országban élünk. Ez csak most tűnt fel az ÉS főszerkesztőjének? Ki emlékszik arra, hogy a Nyugati pályaudvar melletti, a körút felett átívelő közúti híd annak idején kétfelől kezdett épülni, aztán az elemek ott középen nem értek össze? A vicc az, hogy az újságírók közül szerintem én voltam az első, aki a problémáról tudomást szerzett. A Múzeum körúton egy antikváriumban futottam össze egy régi ismerősömmel, aki mindjárt meg is hívott egy kávéra a szomszéd presszóba. Építészmérnökként dolgozott a nem tudom hányas számú Állami Építőipari Vállalatnál és nagyokat sóhajtva mesélte, hogy az a rohadt híd nem ért össze. Hümmögtünk egy kicsit, aztán pár nap múlva az összes újság címlapján viszontláthattam azt a hírt, amelyről én szereztem először tudomást. Az igazgat megvallva feltettem magamnak a kérdést, hogy miért nem én kürtöltem szét a hírt, miszerint a híd nem ér össze, de a válasz nem az volt, hogy elbaltáztam, hanem az, hogy én ebben a hírben semmi meglepőt nem találtam. Nem ért össze, hát nem ért össze.

Ez tehát egy ilyen ország. Szerintem Kovács Zoltán nem jár nyitott szemmel az utcán. A múltkor a Mechwart térnél kaptam pirosat és volt időm megfigyelni egy igazi magyar utcaseprőt. Az illető szájából egy csikk lógott ki, sepregetett a járdán. Jobb kezében seprő, balkezében hosszú nyelű lapát, és ahogy az várható volt, egy kétkerekű taligába beleszórta a frissiben összegyűjtött szemetet. Aztán kiköpte a csikket, gondosan eltaposta, majd tovább tolta a taligát. Ez Magyarország!  Egyébként pedig, ami a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap felvetését illeti, az a véleményem, hogy a szerző teljesen járatlan a magyar valóságban. Szerinte Magyarország most egy drámát él át, pedig erről szó sincs. Mi magyarok pontosan tudjuk, hogy ez tragikomédia.

A Magyar Nemzet ugyancsak pénteken megjelenő számában a harmadik oldalon, baloldalon, felül a következő cím olvasható: „A Fidesz nem kér Szilvásynéból”. Annyit én is hallottam, hogy Veres János pénzügyminiszter szakállamtitkárt nevezett ki néhány napja. Azt is hallottam, hogy az új államtitkár Szilvásy György felesége. Valami itt azonban nincs rendben, mert Szilvásy György feleségét a legjobb tudomásom szerint Csáky Bernadettnek hívják. Na már most, hogyha Szilvásynét nevezte ki Veres János pénzügyminiszter, akkor mi a helyzet Csáky Bernadettel? Meg egyáltalán ki az a másik Szilvásy? Annak idején egy gimnáziumba jártam egy Szilvásyval, sőt együtt is játszottunk a suli kosárcsapatában. Lehet, hogy az ő felesége a Szilvásyné? Lehet. Valami oka csak van annak, hogy a Magyar Nemzet szerint a Fidesz nem kér Szilvásynéból. Ez a rejtély majd nyilván megoldódik, de egyelőre az érdekelne, hogy hol szakállamtitkár a Csáky Bernadett?  És még egyszer utoljára, mi baja a Fidesznek az igazi Szilvásy feleségével, a Szilvásynéval? Az ügyben egyébként felszólalt Répássy Róbert, a Fidesz parlamenti frakció igazgatója, szerinte a legjobb megoldás az lenne, ha a miniszterelnök magát Szilvásyt mentené fel a titokminiszteri posztról. Most már csak azt nem tudom, hogy ki a Szilvásyné férje? A titokminiszter, vagy az iskolatársam? Szilvásy! Hívjál fel, mert én ebbe belebolondulok! Félreértés ne essék, ne a Szilvásy György hívjon fel, hanem az igazi Szilvásy, akinek a felesége a Szilvásyné. 

Ez volt itt az első és az utolsó lapszemlém. Én ezt idegileg nem bírom!