A Magyar Nemzet fotóval illusztrált riportban számolt be szerdai számában arról, hogy a Hír TV újságírói védősisakban és „sajtó” feliratú sárga, láthatósági mellényben jelentek meg a Pénzügyminisztérium előzőnapi sajtótájékoztatóján, amelyet Veres János tartott. És valóban, ott van a fotó, hátulról fényképezték a Hír TV újságíróit. Valamiféle sisakszerűség tényleg van a fejükön, de a „sárga láthatósági mellényen” az áll, hogy „PRESS”. A Magyar Nemzet tudósítója szerint botrányos sajtótájékoztatót tartott a pénzügyminiszter. Már rögtön az elején szóba került természetesen Császár Attila és a pénzügyminiszter „dulakodása”. A Magyar Nemzet tudósítója utal a Hír TV kameráinak felvételére: „Veres János hétfőn gyakorlatilag nekitámadt a Hír TV riporterének, aki kérdést kívánt föltenni a Kabai-féle Nyír-Uncia Kft-t érintő, kétszázmilliós állami megrendeléssel kapcsolatban.”
 
Magam is láttam a felvételt, csak azt nem, hogy a pénzügyminiszter megtámadta volna Császár Attilát. Az történt, hogy Veres János tempósan haladt és ekkor Császár Attila kezében egy mikrofonnal, elé állt. Úgy, mint a kézilabdában, két dolog lehetséges: amikor test-testtel ütközik, a bírónak mérlegelnie kell a szándékot. Azt kell ugyanis eldönteni, hogy ki a kezdeményező. Kézilabdában, ha a támadó a vele szemben szabályos pozícióban lévő védőt kibillenti a helyzetéből, akkor az „belemenés”. Ha viszont a védő ilyen-olyan megengedhetetlen módszerrel billenti ki egyensúlyából a támadót, akkor ő a vétkes. Miután jó tizenöt évig riporterkedtem a Parlamentben, minisztériumban, egyáltalán mindenütt, az a véleményem, hogy egy szemközt jövő interjúalany elé állni, nem szerencsés. Szakmai szabályok azt mondják, hogy adott esetben a tempósan haladó pénzügyminiszter oldalán kell haladni, és a következőket kell mondani: Jó napot kívánok! Császár Attila vagyok a Hír Televíziótól és szeretnék Önnek egy kérdést feltenni. Aztán a megszólított vagy megáll, vagy nem. Az nem megy, hogy elé állunk, nemcsak azért, mert udvariatlanság, de természetellenes is. A dologhoz még hozzátartozik, hogy Császár Attilának már volt egy afférja Veressel.
 
Visszalapoztam, mit írt annak idején Para-Kovács Imre az ügyről, ha jól emlékszem 2006. december 19-én: „Aki nézi az Animal Planet, vagy a Spektrum műsorait, az el tudja képzelni a vérszomjas ragadozót, az őrjöngő Verest, ahogy kamerát fejel… Azonban megtekintettem az ominózus felvételt (mert bizony a kamera működött közben), és azt kell mondanom, Veres vagy nem lakott soha Borsodban, vagy a Hír TV operatőre Schwarzenegger, aki simán megtartja a megfejelt kamerát, hogy az meg se mozdul amikor Veres buja fejtetője kitakarja a látnivalót. A képen azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter bólint, a fejtető közelg, a kép elsötétedik, majd kivilágosodik, és kisvártatva felcsendül Császár Attila jellegzetes hangja (nem, nem, ezúttal nem azt ordítja, hogy „hozzák a nyílászárókat a fiatalok!”): „lefejelte a kamerát”- mondja a nagyszerű riporter, de jelentős késéssel. Nyilván értelmeznie kellett a Szövetség szempontjából a történteket.”
 
A „nagyszerű riporterre” emlékszem még a rádióból. Kezdő korában nem különösebben tűnt fel. Egyetlen olyan riportjára, tudósítására sem emlékszem, ami bekerült volna valamelyik általam vezetett rádióműsorba, ami nem azt jelenti, hogy nem szerkesztettem be az anyagát, csupán annyit, hogy egyetlen egyre sem emlékszem. Császár Attilával nem az a baj, hogy az emlékezetes tévéostrom idején szakmailag csődöt mondott, a nagyobb baj az, hogy amit művelt és művel, az minden tekintetben elfogadhatatlan.
 
A délszláv háború kirobbanásának idején a Nap TV vendége volt Für Lajos. Korán reggel átfutottam az újságokat, és mindegyik címlapon foglalkozott azzal, hogy kiderült, Magyarország géppisztolyokat szállított Horvátországnak. Megérkezett a honvédelmi miniszter, aki azzal nyitott, hogy mindenről kérdezhetem, de a fegyverszállításról nem. Mondtam neki, hogy muszáj kérdeznem, mert ezzel vannak tele az újságok, ez a nap híre. Azt mondta, hogy amikor kéthete meghívták a műsorba, akkor szó sem volt fegyverszállítási botrányról. Mondtam, hogy most viszont szó van, és az nem megy, hogy nem beszélünk róla. Für azt mondta, hogy akkor ő most hazamegy, csak akkor marad, ha megígérem, hogy nem kérdezem a géppisztolyokról. Mondtam, hogy nem kérdezem, aztán öt perc múlva a kamerák előtt persze megkérdeztem. A körkörös védelem atyja soha többet nem állt velem szóba, sőt, egy ideig a Magyar Rádiónak sem nyilatkozott. Ezt tudomásul vettem.
 
Veres János az őt provokáló Császár Attilával nem óhajt szóba állni. Van ez így, én csak tudom. A végén kénytelen vagyok idézni Para-Kovács Imre már emlegetett feljegyzéséből, amelyben azon morfondírozik, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy Veres János pénzügyminiszter lefejelte a Hír TV kameráját: „Istenem, szinte hallom Semjén Zsolt hangját a következő interpellációs napon, ahogy feldolgozza az esetet, és levonja a szükséges következtetést: Gyurcsány Ferenc mondjon le! Gyönyörű pillanatok lesznek.”