Alexa Károly irodalomtörténész az „Aki átvette a díjat”. Ezzel a címmel jelentette meg jegyzetét a kitüntetett. József Attila-díjról van szó, és ahogy a protokoll előírja, az irodalomtörténész megkapta a díjátadóra szóló meghívót, majd eltűnődött: „Asztalomon a kulturális miniszter által szignált meghívó, merített papíron. Egy „mai” miniszter, akivel kezet kell fogni …” Divat mostanában ezen a szörnyű dilemmán meditálni, a sort Blaskó Péter színművész kezdte.
1999-ben Hámori Józseftől, a Fidesz-kormány kultuszminiszterétől vehettem át az újságíróknak adható legmagasabb kormánykitüntetést, a Táncsics Mihály-díjat. Azt a díjat, amit nem kaptam meg a szociál-liberálisoktól, megkaptam a Fidesztől. Örültem a díjnak. A Magyar Rádióban eltöltött tizenhat év alatt úgy érzem megdolgoztam érte. Számomra világos volt, hogy kormányok jönnek, kormányok mennek, a díjak maradnak. Először akkor kaptam hányingert, amikor egyik barátom társaságban szemébe kapta azt a vádat, hogy „te jobb ha csöndbe maradsz, mert te még a Kádáréktól kaptad a Munkácsy-díjadat”. Kíváncsi volnék Blaskó művész úr kivel fogott kezet, amikor megkapta Kádáréktől az Érdemes Művész-díjat. Rémlik egyébként, mintha Csurka István is kapott volna József Attila-díjat és úgy rémlik, hogy ő nem Hámori József Fidesz-miniszter kezéből vette át.
Mielőtt bárki felizgatná magát, mindenkit megnyugtatok, hogy Alexa Károly feloldotta ezt a dilemmát: „Amíg baktattam ki a plakettért meg a diplomáért, azzal próbáltam elfogadhatóvá tenni azt, amit elfogadnom nem kellett, hogy arra gondoltam: aki ott áll, az az ember latinszakos tanár.”
Nagyon remélem, hogy ez a magyarázat kielégíti Széles Gábort, mert ha nem, erre a gondolatmenetre még rámehet Alexa Károly karrierje.