Azt veszem észre, hogy már lassan húsz éve a rendszerváltásnak, és még mindig megy a vita a szobrok körül. Marx, Engels, Lenin jó, rossz szobrai ma már idegenforgalmi látványosságok egy skanzenben, de a probléma továbbra is „fokozódik”. Amit akartak már ledöntöttek, a gond a felállítandókkal van. Horthy, Teleki Pál, Wass Albert szobra megosztja a közvéleményt. Álljanak, ne álljanak?
 
A kérdés persze az, hogy miért ez a nagy izgalom? Újságíróiskolás koromban elvetődtem az Epreskertbe, a Képzőművészeti Főiskolára. Somogyi József volt a rektor, nagyon kedvesen fogadott. A riport végül nem jelent meg az Új Tükörben, de egy mozzanat máig emlékezetes. A Kossuth-díjas szobrásszal a műtermében beszélgettünk, amikor bekopogott néhány tanítvány. A főiskolásokat az a hír tartotta izgalomban, hogy állítólag egy fiatal festő, aki alig néhány éve végzett, éhen halt az albérletében. A Mester végighallgatta tanítványait, gondolkodott, nagyot sóhajtott, aztán a következőket mondta: „Tudják, a festők közül néhányan tényleg éhen szoktak halni, de maguk szobrászok. Jegyezzék meg, hogy magukra mindig, minden időben szükség lesz, mert a szobrok sora az, hogy időnként ledöntik őket, aztán rendelnek a helyükre újat.”
 
Somogyi mesternek igaza van, mert ha jobban belegondolunk, roppant egyszerű dologról van szó. A rendszerváltás annyit jelent, hogy jogilag szabályozott folyamat keretében megváltoznak az emberek életét alapvetően befolyásoló gazdasági, politikai, társadalmi viszonyok. Tervgazdálkodás helyett piacgazdaság, egypártrendszer helyett többpártrendszer, bársonyos diktatúra helyett demokrácia, … lehetne folytatni. Az alapvető dilemma persze ezzel nem oldódik meg, merthogy az, ami az emberek fejében, lelkében van, azt rövidtávon nem tudta befolyásolni sem a Nemzeti Kerekasztal, sem az elmúlt csaknem két évtized. Éppen ezért ma már az emberek lelkét és tudatát nagyon nehéz átprogramozni, marad a könnyebb, de a lényeget nem érintő döntés. Meg kell tisztítani a köztereket mindentől, ami az elmúlt rendszert képviseli. Hogy aztán a napjainkban felállított és vitatott szobrok sorsa mi lesz, azt nem tudhatjuk, de valószínű, hogy Somogyi mesternek megint igaza lesz.