A napokban volt szerencsém egy érdekes könyvre bukkanni, aminek tartalmát tekintve azt hinné az ember, rendhagyó témát feszeget, pedig igazából egészen hétköznapi esetről van szó: a csoportos önkielégítésről. De ne siessünk. David Stevenson, egyetemi professzor egy különleges gyűjteményre bukkant, a Beggar's Benison (A Koldus Áldása) nevű, kizárólag férfiakból álló egyesület rituális kellékeire. A doki kutatásba kezdett, és kiderült, hogy az 1700-as években működő klub központi témája a szex volt, jelvényük pedig egy fallosz. Az újdonsült tagoknak a beavatási szertartáson maszturbálni kellett, de az önkielégítés nemcsak ilyen formában jelent meg: a tagok többször is összejártak és együtt verték ki maguknak. Maguknak: vagyis a kifejezés nem azonos a kölcsönös önkielégítéssel, amikor az alanyok egymáshoz is érnek. Az említett esetben szigorúan elkülönítve folyt a maszturbálás. Stevenson könyve szerint ráadásul a klub tagjai heteroszexuálisok voltak, sőt, a szodómia minden formáját elítélték és elutasították.
A történet egyébként csak azon férfiak számára lehet meglepő, akik kamaszként száműzve voltak a suli utáni közös pornónéző programokból, illetve kimaradtak a táborokban történő recskaversenyekből. Direkt nem sorolom ide a nőket, hiszen a csoportos maszti a férfiak "erénye", de sajnos nem lehet rámondani, hogy az önuralom fejlesztésének a leghatékonyabb eszköze. A kis pancserek ugyanis képesek az egész "szeánszból" gyorsasági versenyt kerekíteni, ahol a cél minél előbb elélvezni. Ennek tudatában ugye már csodálkozni sem ér, miért is rohangál annyi gyorstüzelő a nagyvilágban? A Benison-klubot legalább felvilágosultnak lehetett nevezni: a tagoknak ugyanis tisztában kellett lenniük a nemi szervek működésével és a szexualitással, ügyetlenkedésnek és tudatlanságnak nem lehetett helye, így viccnek, és legfőképp kétperces jeleneteknek sem.
Ma arra vagyunk kíváncsiak, olvasóink közül hányan vettek már részt ilyen eseményen. Figyelem, saját partnerrel történő petting-szerű játszadozás nem ér!