Rögtön az elején hagyjuk is, hogy a szexről nem beszélni kell, hanem csinálni. Szakemberek szerint is a kommunikáció hiánya okozza a legtöbb problémát ezen a területen, bár állításuk szerint az utóbbi időben beszélhetünk egyfajta szexuális forradalomról, lévén, egyre jobban tudjuk a szexualitást az emberi élet szerves részeként kezelni.
A férfiakkal egyébként korábban sem volt gond ezen a területen, a nők többsége viszont a mai napig vihog, ha felmerül a téma - tegyük hozzá, valami miatt alaposan le is vannak azok hurrogva, akik gátlások nélkül tudnak a pináról beszélni.
Természetesen a legnagyobb gond nem abból adódik, ha egy baráti társaságban nem beszéljük ki aktuális partnerünk farkának méretét vagy az élvezési szokásainkat, hanem, hogy alapvető dolgokról a saját parnerünknek sem merünk szólni. Így alakulhatnak ki olyan szituációk, hogy a több éves kapcsolat végén vágja a nő a férfi fejéhez, hogy valójában egyszer sem volt orgazmusa az együttlétük alatt.
De vegyük csak a legutóbbi beszélgetésemet az egyik haverommal: "Nagyon rosszul szopott a csaj. Pedig jó kis nő" - mesélte. Az ilyen eseteket például személy szerint képtelen vagyok megérteni. Ha valami nem esik jól, szóljon az ember, esetleg pár szóval kommunikálja le, mi az, ami viszont kellemes. Haverom válasza viszont a következő volt: "Egyéjszakás kaland alatt nem fogom tanítgatni a csajt. Meghagyom másnak."
Ezek után baromira kíváncsi lettem, ki hogy van ezzel? Tényleg ennyire kínos a szexről beszélni olyannal, akivel szexelünk? Ciki társaságban előhozakodni a témával? Vagy jó dolog tapasztalatokat cserélni? Egyáltalán, Ön szokott teljesen nyíltan beszélgetni bárkivel is a szexről? Heti kérdés.