horoszkóp

Az alvást tanítani kell a babának

2009.04.15. 10:00

Újabb alvással kapcsolatos probléma merült fel, egy 16 hónapos kislány ébred fel minden éjjel és van, hogy két órát is ébren tölt. A szülők sok módszert kipróbáltak, de ha nem mennek be hozzá, keservesen sír. A tanácsadó szerint az alvást tanulni kell. A szülők feladata tehát megtanítani a gyermeket egyedül aludni, a legfontosabb pedig a következetesség: ez biztosan meghozza a gyümölcsét előbb-utóbb.



Kérdés:

Kislányom most 16 hónapos, 3 hónapja szinte minden éjjel felébred. 40 perc és 2 óra a menetidő, amit ébren tölt. Próbálkoztunk a férjemmel azzal, hogy nem megyünk be, két órát ordított. Mikor felébred, keservesen sír, ilyenkor bemegyünk hozzá, megsimizzük, épp aki előbb ébredt. Megnyugszik kijövünk, újrakezdi. Megint be, itatás vízzel, de van olyan, hogy kiköpi, akkor tápot kér. Próbáltuk, hogy magunk mellé vesszük, megnyugszik, boldog, majd teljesen felébred és elkezd ugrálni. Próbáltuk a Viburcol kúpot. A Nurofent. Nem akarom gyógyszerezni, ha nem muszáj. Próbáltam, hogy én alszom ott. Az se jött be. Egyszer csak elfárad. De addig borzasztó. Míg csak álomba próbálja magát sírni nem megyünk be, csak mikor már keservesen sír. Szeretném a segítségét kérni, családunk nyugodt pihenéséhez.

Válasz:

Dr. Eduard Estivill a barcelonai Dexeus Intézet Alvászavarok Szakrendelőjének igazgató főorvosa, a gyermekkori alvászavarok legnagyobb spanyolországi terapeutájának véleménye szerint a szülők leggyakrabban betegségre, lelki problémákra, vagy önmaguk hibás nevelésére vezetik vissza a nyugtalan alvás okát, ugyanakkor általában egyszerűbb az alvászavar oka: még nem tudja, hogyan kell aludni!

Lehet, hogy ez meglepő, de amikor megszületünk, nem tudjuk, hogy hogyan kell jól aludni. Sajnos nem ritka jelenség a gyermekkori álmatlanság. Évente 2000 páciens vizsgálata alapján megállapították, hogy a gyermekkori álmatlanság 98 százaléka rossz szoktatás következménye, és mindössze 2 százalék vezethető vissza lelki okokra. Az alvás tehát tanult szokás, meg kell tanítani a gyermeket egyedül elaludni, mások segítsége nélkül.

A szerző mindezt kifejti egy kicsit részletesebben is. A felnőttek biológiai ritmusa nagyjából 24 óránként ismétlődik, az újszülöttek esetében ez a ciklus 3-4 órás, azaz ennyi ideig tart az ébredés - tisztába tevés – szoptatás - elalvás ciklusa. A csecsemők 3-4 hónaposan kezdenek változtatni biológiai ritmusukon, egyre inkább hozzáigazodnak a felnőttek 24 órás ritmusához. Vagyis a csecsemő éjszakai alvása szép lassan meghosszabbodik. Ez a változás egy sejtcsoport, az agyalapi mirigy nucleus suprachiasmaticus-ának köszönhető, amely úgy működik, mint egy óra, és úgy időzíti a gyermek szükségleteit, hogy hozzáigazodjanak a 24 órás ritmushoz. Ahhoz, hogy az óra jól járjon, külső késztetések szükségesek, mint például a világosság-sötétség, zaj-csend, étkezések órarendje, és az alvási szokások. Ezek segítségével tudja felismerni a különbségeket, és meg tudja különböztetni az alvást az ébrenléttől, ami alapvetően fontos lépés afelé, hogy az órája átálljon a 24 órás biológiai ritmusra, vagyis a hosszú éjszakai alvásra.

Ha álomba ringatják, vagy együtt alszanak a gyermekkel, mit gondol, milyen külső tényezőkre fog asszociálni az alvás kapcsán? Természetesen a ringatásra és a szülői jelenlétre, amiről aztán, ha elmarad, úgy fogja érezni, hogy „elvontuk” tőle. Mi történik majd, ha újra felébred? Hogy újra el tudjon aludni, azt fogja követelni, amit az alvással asszociál, különben nem tud elaludni.

Van még egy fontos tudnivaló. Éjszaka mindnyájan felébredünk egy rövid időre. Ez alatt az idő alatt győződünk meg róla, hogy a környezetünkben nem történt semmi változás, ha kell, betakarózunk, és átfordulunk a másik oldalunkra – és ez a jelenség független a gyermekkori álmatlanságtól. Amikor a csecsemő felébred, reméli, hogy a körülmények ugyanolyanok, mint amikor elaludt, és amelyek között biztonságban érezte magát. Vagyis, ha szopás közben aludt el, akkor az anyamellet fogja keresni, ha a papája kezét fogta, akkor a papáját fogja keresni. Ezért nem szerencsés babakocsiban, ringatva, kezét fogva, vagy az ágyunkban elaltatni.

A felsorolt összes külső tényezőnek van egy közös vonása: az, hogy valakinek a segítsége, vagyis felnőtt beavatkozása nélkül nem alkalmazhatóak. Ha az a célunk, hogy a gyermek átaludja az éjszakát, milyen tényezőket kell tehát az alvásához kapcsolnunk? Olyanokat, amelyeket idővel nem kell megvonnunk tőle. Ekkor elégedetten fogja tapasztalni, hogy minden úgy van, mint amikor elaludt, a kiságya, kendője, cumija stb. Fontos ehhez a tanulási folyamathoz a rendszeresség, a magabiztosság, nyugalom a szülő részéről, amihez természetesen információkra van szükség.

Említést kell tegyek még a gyermeki sírásáról, ami nyilvánvalóan elkeserítő dolog, a szülőnek szinte meghasad a szíve ilyenkor. Éppen ezért érdemes minél hamarabb kialakítani a helyes alvási szokásokat! Ha nem várják meg, amíg megtanulja saját magát megnyugtatni a baba – ehhez általában néhány alkalom elegendő -, hanem például magukhoz veszik az első adandó alkalommal, akkor hamar megtanulja, hogy addig sírjon, amíg a megtanult szokást (pl. együttalvást) nem biztosítják számára. A kívánt cél pedig mindig az, amit megszoktunk, vagyis amit kialakítottak számunkra.

Nagyon fontosak azok a szülői jelzések, amelyek által gyermekünk megtanulja felismerni, hogy alvás következik. Ezeket a szokásokat mi magunk alakítsuk ki, majd lehetőség szerint ragaszkodjunk ahhoz, hogy minden egyes alkalommal ugyanúgy következzenek egymás után. Legyen tehát következetes, döntsön bárhogyan is! Ne változtassa gyakrabban elképzeléseit, még mielőtt kislánya megszokná az új (Ön szerint ideális) körülményt!