A randizás kötelező versenysport, nőknek legalábbis
2008.10.05. 10:27 - Eivissa
Ezt írta tegnap cleric egy kommentben (vagyis majdnem ezt, az ékezeteket én adtam hozzá):
"Valahogy úgy érzem, az elmúlt kb. tizenegypár évben versenysport lett a randizás és a "társtartás". Igen, van pasim, nőm stb., jön a kommersz válasz, de hogy közben érez-e valamit, vagy csak ciki egyedül lenni, nem tudom. Sokan a magánytól és a haverok cinkelésétől olyan randiba-kapcsolatba is belerohannak, amit egyébként nem igazán vágynak, mert hát kell, hogy legyen."
Amikor ezt olvastam, az első gondolatom ez volt: nahát, hogy eltalálta, tényleg mennyien vannak így vele! Viszont amikor kicsit jobban belegondoltam, az jutott eszembe, hogy a férfiaknak soha nem volt kötelező randizni, hiszen az agglegénység mindig is szinte dicsőségnek számított, miközben vénlánynak lenni őrületes szégyenfoltot jelent(ett). Tehát csak a nőknek volt kötelező randizni, a férfiak, gondolom, mentek általában a csajok után maguktól is.
De emellett a '90-es évek egyik nagy vívmánya elvileg a dicsőségesen szingli nő volt. A mozgalom egyik előhírnöke a Facérok című film volt 1992-ben, állítólag a Jóbarátok indulását is ennek sikernek köszönhetjük, és az igazi áttörés természetesen a Szex és New York volt 1998-tól. A sorozat hat éven át bizonygatta, hogy szingli nőnek lenni menő, bár az is lehet, hogy ennek ellenére mégis hozzájárult ahhoz, hogy a randizásból mára "versenysport" lett (ha az lett).
Hogy is van ez akkor? Lányok, ebben a modern korban is kínosnak érzitek, ha túl sokáig nincs mellettetek pasi? Srácok, tényleg rossz poénokat kezdenek el sütögetni a haverok, ha huzamosabb ideig nő nélkül marad az ember? Összességében: most akkor menő a szingliség vagy kötelező randizni?
Kommentek
2008.10.05 12:56:28Falke
A szingliség nem arról szól, hogy valaki direkt van egyedül, mert neki ez így jó, és nem kell pasi/nő. Szerintem egyszerűen azt jelenti, hogy már nem tragédia, ha egy nő bizonyos ideig egyedül van, ti. a szingliség lényege éppen a randizás, a keresés, és itt jön be a képbe, hogy nem feltétlenül kell megrohadnunk valaki mellett, aki nem is tetszik igazán, csak azért, hogy ne szóljanak be. Ha meg a rútabb oldaláról szemléljük, a szingliség annak a rettenetes magánynak és zárkózottságnak a tünete, ami ma jellemez minket(mindkét nemre vonatkozik).
2008.10.05 22:44:36Bossifam
A szingli elet nem eletforma, hanem egy allapot, ami barmikor valtozhat. Vagy nem. Ez mindig az egyenen mulik. Mind a hazas, es mind a szingli eletnek is megvannak az elönyei. Es a hatranyai is. A dolog lenyege, hogy önkent vallalja az ember barmelyiket, es ne kenyszerüsegböl.
2008.10.05 23:51:36M., a vándor
Pacák oldalról, csak az tud feszítő erő lenni, amikor a haverok elkezdik kérdezni: " No, van valaki a láthatáron? " Ha azt mondod nincsen óriás boci szemek néznek vissza rád "Mér'?" kérdéssel körítve. Egy idő után meg lehet ezt unni, valamint azt veszed észre, hogy egyre inkább próbálnak összehozni valakivel. Amennyiben azt mondod, hogy "Van", no ilyenkor a következő pont a "Mesélj." Ez általában azért kellemetlen, mert 1. Nem akarsz még beszélni róla 2. Nem olyan szintű haverság, hogy egy kezdődő dolgot az orrára köss.
Ennyiben tudnám összefoglalni a "pár van, mert muszáj" kérdés válaszát, picit ki is térve a témából.
2008.10.06 07:33:14Edward Nygma
"poénokat kezdenek el sütögetni a haverok, ha huzamosabb ideig nő nélkül marad az ember?"
Érdekes, a társaságban ez sosem volt téma, ha mégis, akkor egy udvarias "ne haragudj, de ez nem a te dolgod" volt a válasz. Bár nekem nincsenek haverjaim, csupán barátaim vannak; nem sok, de azokat gyerekkorom óta ismerem. És egyik sem dumál bele kéretlenül a másik életébe.
2008.10.06 09:59:36Falke
"Ne haragudj, de ez nem a te dolgod". Milyen igaz. Mondjuk én nemtom elképzelni, amint udvariasan kiosztom az udvariasan érdeklődő barátaim, de kinek mi, egyébként tényleg idegesítő, amikor basztatnak, hogy na? Mér? Mér nem? Aztán ejtjük a témát.
2008.10.06 19:33:48ramalala
a legbosszantóbb az, amikor a szülők kérdezősködnek és próbálnak meg összeboronálni vkivel...
2008.10.06 23:07:26Callosum
Én speciel sosem értettem a "kapcsolatfüggő" embereket.
Nekem szükségem van a szünetekre, hogy magam lehessek. Egyedül is egész vagyok, nem kell ahhoz egy másik ember, hogy kiegészítsen.
2008.10.07 11:27:55M., a vándor
Van egy exem, aki ez a tipikus 'kapcsolatfüggő'. Konkrétan velem úgy jött össze, hogy volt még a másik pasija, akit már nem szerelemmel szeretett, majd tőlem apró szünettel távozott, de akkor is mindenképpen szerzett valakit magának. Legutóbb is kilépett egy kapcsolatából, majd rövid idő után már megint más oldalán láttam, de hát kapcsolatfüggő... Ennyi... Egyedül nehezen bírta...