A titokzatos, hallgatag férfi imázsánál Hollywood (meg az ő farvizükön egy dohánygyár) izgatóbb legendát nem kreált még. A szűkszavú pasik azonban, úgy látszik, csak a westernekben (meg a reklámokban) tudnak vonzók lenni, egy igazi randi velük inkább rémálomba hajló. Hajnitól érkezett az alábbi beszámoló a ko.kola.blog@gmail.com címre.

"Regeltem egy társkeresőn, ahol megismertem egy srácot augusztusban. Három napot msn-eztünk, azt is úgy, hogy én kérdeztem vagy meséltem, ő meg annyit válaszolt, hogy igen, nem, értem. Egyszer mondtam neki, hogy biztos ő hozza ki belőlem, hogy ennyire érdeklődő vagyok, és nem félénk, erre azt kérdezte, hogy gúnyolódok-e. Na itt kellett volna lezárni az egészet.

A 3. nap után egyszer csak eltűnt, sose jelentkezett be msn-re... Se egy email, se semmi. Nem is foglalkoztam vele. Majd 1 hónap múlva megjelent és családi problémákra hivatkozott. Kb. 2 hét újabb msn-ezés után, amikor persze én meséltem a napom, az élményeimet, kérdezgettem, néha ő is megkérdezett valamit, eljutottunk oda, hogy találkozzunk. Mivel szombaton nem ért rá, mert dolgozott, vasárnap délután találkoztunk.

Elmentünk egy rendezvényre (bornapokra). Nem a legmegfelelőbb ez a program szerintem egy randira, mert ő a fővárosból jött, én meg egy megyeszékhely mellett lakom, és egy harmadik városba mentünk. Mivel kocsival akart jönni, egyből rákérdeztem, hogy akkor minek megyünk bornapokra, mert nem is kóstolhatná meg a borokat... Erre mondta, hogy egy pohár nem árt meg. Úgy voltam vele, hogy nagyon tetszik a srác, legyen ez az ő baja, és egy pohár tényleg nem árthat, esetleg a jogsija bánhatja.

A program nem volt túl izgalams, de még úgy-ahogy beszélgettünk. Egyszer kitalálta, hogy menjünk el a Balatonra. Ami kb. másfél óra autózásra volt. Mivel jobb ötletem nem volt, belementem. Ráadásul épp meg voltam fázva, és a torkom nagyon fájt, de ő ezt észre se vette. A másfél óra autózásból kb. fél órát beszélgettünk, sajnos kifogytam a kérdésekből, az élményekből. Ő pedig nem nagyon erőlködött, hogy megtudjon bármit is rólam. Nagyon kínos volt.

Mikor megérkeztünk a balatonra, beültünk egy szabadtéri étterembe. Mondtam neki, hogy beteg vagyok egy kicsit, és októberben a hidegben ülni nem volt épp a legelőnyösebb a dolog. A helyzet kicsit kínos is volt, mert épp aznap volt utoljára nyitva az étterem, ezért nem ehettünk azt, amit szerettünk volna. Közben megivott még egy pohár sört. Megettük a kaját, és már mentünk is. Hazavitt, kb. 2. órába telt mire odaértünk. Az út ismét csöndben telt el. Amikor kiszálltam a kocsiból, még vissza se nézett, úgy elhúzott.

Aztán mondta, hogy majd hív, meg msn-ezünk ma még, de holnap mindenképp. Erre szerdáig semmi... Szerdán meguntam és megkérdeztem tőle, hogy mi van vele. Megkérdeztem, hogy mire számíthatok tőle, mert azért tényleg nagyon jól nézett ki. Erre közölte, hogy nem fog menni ez az egész. Nagyon megkönnyebbültem, mikor kimondta. Még utána próbált magyarázkodni, gondolom, hogy ne érezzem magam rosszul, de szó se volt erről. Annyira megkönnyebbültem, hogy több kínos napot már nem kell kibírnom. Borzalmas randi volt, ilyen még sose volt, mindegyik srác, akivel találkoztam, legalább érdeklődött, hogy milyen vagyok, mit csináltam eddig, hogyan tovább, mért pont vele találkozok... Nem értettem, hogy miért erőltette annyira, hogy találkozzunk, ha nem is érdekeltem."