horoszkóp

Istennel a randin és utána: "összeköltöztek, pedig a srác még nem tért meg"

2008.11.05. 11:43

A legtöbben maguktól írnak a ko.kola.blog@gmail.com címre, ha van olyan sztorijuk a randizással kapcsolatban, amit szívesen megosztanának a többiekkel. Nem titok, hogy Cosifantutte nem magától írt. Az ő kommentjeit és hozzáállását annyira érdekesnek találtam, hogy én írtam neki, kérve, hogy engedjen bepillantást a keresztények világába. Amiről mi itt már hetek óta beszélgetünk, azt rajta keresztül megint más megvilágításban láthatjuk. Remélhetőleg sokan érdekesnek találják majd.

 

Milyen gondokat okoz a randizás egy keresztény és egy nemhívő kapcsolatában? Hogy viszonyulnak a hívők a szexualitáshoz? Van-e esélye egy ilyen "vegyes" párnak? Cosifantutte beszámolója következik.

 

Elöljáróban: baráti társaságunk kettőnkön kívül még egy egymásnak szintén tetsző párból állt – melynek nőtagja szintén keresztény volt – , így a találkozók barátinak voltak beállítva, de nyilván inkább voltak egy duplarandihoz hasonlíthatók. Már hónapok óta folyt ez a különleges kapcsolat négyünk között, amikor egy keresztény téli táborból hazajövetel után valentin-nap előestéjén rendezett gyertyafényes pizzázás alkalmával rákérdeztek, mit kerestem én ebben a táborban, mit csináltunk és mi értelme ennek az egésznek. Akkor és ott elmondtam az egész evangéliumot, amiről elég sokáig folyt még a szó. Ezek után az összes találkánkba vegyült valami erkölcsi kérdés, amit általában kevéssé én hoztam fel, és nagyon eltért az általam képviselt álláspont attól, amit ők helyesnek tartottak.

Egy alkalommal a gyülekezetem kórusa koncertet tartott, amire mi lányok nagyon el akartunk menni, a srácok pedig valahogy kötélnek álltak. Elmondták a végén, hogy nem nagyon áll ez hozzájuk közel. A gyülekezetemben egyszer sem voltak, a sráccal mi ketten pedig eleve nem is mehettünk, hiszen hivatalosan nem jártunk együtt – csak egész napokat töltöttünk egymás társaságában teljesen ok nélkül, meg hívogatott az éjszaka közepén. Ezalatt a kilenc hónap alatt én alig voltam a gyülekezetemben. Valahogy „nem volt érkezésem” odajárni.

Ami a szexualitásban képviselt eltérő szemléletet illeti, nagyon zavartak a társaságban felmerülő disznóviccek meg egyéb, a szexualitást lealacsonyító megnyilvánulások. Elsősorban azért, mert a szex számomra fontos, hatalmas áldás, de megszentelt=valamilyen célra elkülönített dolog. Az, hogy én a szexről így vélekedem nem került szóba, de ha az előbb említett, tiszteletet nélkülöző módon folyt róla (legtöbbször hosszan) a szó, eltereltem a témát, vagy a legutolsó ilyen alkalommal demonstratíve kivonultam. Sokatmondó adalék, hogy ebből a srácnak az jött le, hogy nahát, én milyen gátlásos vagyok – sok mindent lehetett rólam akkor is elmondani, ezt kivéve, de neki nem jött le, hogy szándékosan kerülöm ezt a témát.

Miután a dolognak – nem akárhogy – vége lett (azóta sem kerültem ilyen megalázó helyzetbe), leülepedtek bennem a tanulságok. Először is: mindenképpen különbséget kell tenni kétféle ember között. Az egyik nem hallotta még az örömhírt, ezért nem tudja, miről marad le, de azért nyitott. A másik pedig hallotta, de a szíve keménysége miatt elutasítja. Előbbi esetében van remény, de nagy a veszély, hogy az Isten iránti érdeklődés csak egyfajta árukapcsolásként jelentkezik benne, ami szükséges ahhoz, hogy megnyerje a másik bizalmát, de ahogy az érdeklődés a szeretett lény iránt alább hagy, Isten keresésének is vége szakad.

Vannak mai napig is barátnőim, akik pl. összeköltöztek a barátjukkal, amikor az még nem volt megtérve. Mára megtértek, és a lányok úgy csinálták végig mellette ezt az időszakot, hogy kitartottak, reménykedtek, imádkoztak, Isten pedig megsegítette őket. Utóbbi típusú embernél, már akinek a szíve kemény, nem érdemes próbálkozni, a vége csak az lehet, hogy a sötétség elnyeli a világosságot. Ezért erre is igaz, amit a Biblia mond, hogy vizsgáljuk meg a szíveket, csak akkor tudjuk eldönteni, mennyire vállalható számunkra ilyen szempontból az illető ellenkező nemű személy, ha valamennyire megismerjük.

És ez még távolról sem minden, de talán mára már így van elég megbeszélnivaló. Holnap folyt. köv.!