horoszkóp

Egy házassági szerződés nem cikibb, mint egy életbiztosítás

2008.11.13. 17:19

Már régóta tervezek ide egy posztot a házassági szerződésekről, de gondoltam, előbb megkérdezek róla valaki olyat, akinek rendelkezik egy ilyennel. Csakhogy kiderült, hogy senki nem rendelkezik, legalábbis a baráti körömből nem, ahol a többség azon a véleményen van, hogy "ha ebben is csak szerződéssel tudnak megállapodni, akkor jobb, ha nem házasodnak össze". Amikor végre sikerült találnom egy érvényes szerződéssel bíró házasfelet, neki is szegeztem a kérdést, hogy nem rossz ómen-e esetleg, ha az ifjú pár már az igen kimondása előtt elrendezi, hogy mi legyen, ha válásra kerül a sor. Az illető valószínűleg nem értékelte túl sokra ezt a megközelítését a dolognak, mert csak ennyit mondott:

"Miért? Aki életbiztosítást köt, az se számít rá, hogy a közeljövőben kinyiffan, mégis megköti."

Amiben azért van valami. Ha jobban belegondolok, én is azt vallom, hogy ha az ember fel van készülve a legrosszabbra, akkor sose fog bekövetkezni az a csapás, amitől annyira tartott (hanem egy másik csapás fog bekövetkezni). Mindenesetre ha jól értelmezem internetes kutatásom eredményeit, akkor a házassági szerződés nem csak arra jó, hogy az ember válás esetére előre rendezze, hogy mi kié lesz - bár a fő funkció kétségtelenül ez.

Randizók jobb, ha tudják, hogy a házasság előtt szerzett vagyonuk a saját "különvagyonuk" marad akkor is, ha (szerződés nélkül) frigyre lépnek szívük választottjával. Amit azonban a házasság alatt szereznek, az rögtön közös lesz, sőt, ha másfél évtizedik kihúzzák egymás mellett, akkor a 15. házassági évfordulón automatikusan közös tulajdonná válik abból is csomó minden, ami addig a különvagyonba tartozott. Ezt mondja ki a törvény. Szerződést annak kell kötni, aki ettől el szeretné térni, azaz a saját helyzetére szeretné igazítani a szabályokat.

Ez főleg akkor tanácsos, legalábbis eszerint a szerződésminta szerint, ha az egyik házastárs egyéni vállalkozó. Jobb ugyanis ilyenkor, ha egyértelműsítik, hogy a vállalkozásához szükséges javak az ő különvagyonát fogják képezni a frigyre lépés után is, így a másiknak kevésbé kell tartania attól, hogy amíg ebből a külöválasztott vagyonból még megvan valami, a végrehajtó becsönget és elviszi a közös tévét.

Aztán akkor is szorgalmazni szokták a szerződést, ha az ifjú pár egyik tagja nincs túlságosan jóban az apóssal-anyóssal. Ilyenkor ugyanis a problematikus szülők nyugodtabban ajándékoznak mondjuk lakást vagy kocsit gyermeküknek, ha tudják, hogy az csak a csemetéé lesz, azaz (legalább papíron) nem lesz közös az általuk nem kedvelt mennyel vagy vejjel. Nem túl szép gesztus, de mindenesetre ehhez is házassági szerződés kell.

Azt mindenesetre nehezen tudom elképzelni, hogy az ember hogyan prezentálja jövendőbelije számára, hogy az az ötlete támadt, kössenek házassági szerződést - "drágám, tudod, mennyire szeretlek, és alig várom, hogy végre összeházasodjunk, de azért mégiscsak az a legtisztább, ha anyagilag függetlenek maradunk egymástól"... Az mindenesetre kétségtelen, hogy ha végül mégse működik a kapcsolat, egy ilyen szerződéssel a kézben sokkal kisebb az esély rá, hogy végtelenbe vesző sárdobálásba, kicsinyeskedésbe és huzavonába torkollik a válás. Ha meg nem lesz probléma, akkor nyilván az sem baj, hogy biztos, ami biztos alapon megkötöttek egy szerződést, amire végülis nem volt szükség, és csendben porosodik egy fiók alján.

Jöhetnek a kommentek - akkor most a józan ész diadala egy ilyen szerződés vagy a másik részéről a bizalmatlanság biztos jele?