Újabb jópofa randirémálmos sztori érkezett a ko.kola.blog@gmail.com címre, hálásan köszönjük a beküldőjének, Magdinak! A történetből kiderül, hogy van pár dolog, ami Magdinál egyértelműen kizáró oknak minősül (mármint randit/kapcsolatot kizáró oknak). Aki tudja folytatni a sort, ne habozzon, kommenteljen! Fogszabályzó...? Szőrös hát...?
"Abban az időben rengeteget interneteztem. Egy online játék segítségével sok-sok embert ismertem meg és chateltem velük nap mint nap. Ez a kis társaság már szinte kívülről ismerte egymás magánéletét, nemi életét és sok olyan dolgot is megosztottunk egymással, amit szemtől szembe még egy fontos barátomnak is nehezen árulnék el. Így történt, hogy sokat beszélgettem egy sráccal, akiről kiderült, hogy annyi idős, mint én, megértő volt, kedves és már-már úgy éreztem magam, mintha szerelmes lennék látatlanul. Eltelt így több hónap, míg aztán elkezdett körvonalazódni a randink időpontja, helyszíne.
Már előtte egy héttel mindketten nagyon izgatottak voltunk. Küldtem több képet magamról neki, ő is küldött nekem képeket. A barátnőm rengeteg jó tanáccsal látott el, háttérben drukkolt nekünk, úgy izgult, mint én. Megvettem a megfelelő felsőt az oly régen várt találkozásra, ott volt a parfüm, az egyszerű, de mégis nagyszerű sminkem, magamban többször elmondtam, hogy miket fogok mondani az első találkozásnál. És úgy éreztem magam a bőrömben, mint aki kirobban az energiától, nyugodt voltam, tényleg mindent megtettem azért, hogy olyan lásson engem, amilyennek szeretném. Boldog voltam.
Elindultam hát otthonról. Izgultam, stresszeltem. Útközben jólesett a sok-sok elismerő pillantás a pasiktól, hm ez ma tényleg az én napom. Megérkeztem. Időben. És akkor a szemem sarkából észrevettem, hogy valaki elindul felém.
És akkor lefagyott az arcomról a mosoly, megdermedtem.
A srác valószínűleg élete legjobban sikerült képeit küldte el nekem. Rövid haja volt, de már jó ideje nem járhatott fodrásznál, mert a nyakánál már visszafele kunkorodott. Bőre zsíros, pattanásos, a szemei olyanok voltak, mint a képeken, ami megidézett. Csak néztem a szemébe, de amikor puszit akart adni köszönésként, és észrevettem azt a hatalmas herpeszt a szája szélén, akkor már tényleg vége volt mindennek.
Csalódtam. Sírni tudtam volna. Sokan ezzel viccelődtek, hogy ez lesz, és most igazuk lett. A srác, az álmom... Továbbra is kedves voltam vele, elmentünk enni egyet, ahol persze én fizettem, utána többet nem láttam, nem is beszéltem vele.
Ezután egy másik srácnak meséltem el a történéseket interneten, aki rávett, hogy találkozzak vele. Nem úgy fogtam fel, mint egy randit, nem is érdekelt igazán, csak gondoltam odamegyek és dumálok vele. Semmi smink, semmi felsővásárlás, unalmas szürke hétköznapi ruhám. És akkor megláttam őt… és happy end..."