Az internetes randizós oldalak népszerűsége a dolog veszélyei ellenére töretlen. Ezt az iparágat azonban egy újabb készül kiütni a nyeregből, méghozzá a mobillal működtetett randiszolgáltatások. Telefonos társkeresők már az internet előtt is léteztek, de persze vonalas telefonnal működtek és egy rögzítőn lehetett hangüzenetet hagyni profilként, ezek alapján keresték társukat a kliensek.
A mobiltelefonos társkeresőkbe ehhez képest már lehet képet is tenni (igaz, a net kínálta lehetőségeihez képest csak parányit), sokkal könnyebb böngészni a profilok között és ugyebár SMS-ben bármikor azonnal fel lehet venni a kapcsolatot azzal, aki megtetszett. Ehhez képest egy cég még olyan szolgáltatást is bevezetett, amely a rendszerben regisztráltak számára jelzi, ha egy másik mobilrandis kliens éppen néhány méteres körzetben van, azaz éppen adott a lehetőség egy "fizikai" találkához. Mégis itt az olvasható, hogy még az USÁ-ban is csúfos kudarcot vallott a mobilrandis iparág, és a dolog népszerűsége messze elmarad a várttól.
2003-ban úgy gondolták, hogy az akkori 1 millió alatti felhasználószám öt éven belül, azaz mostanra kb. 16 millióra fog dagadni. Ehhez képest 6 millió júzere sincs a telefonosoknak, miközben az internetet 40 millióan használják randizásra, társkeresésre az USÁ-ban. Talán az lehet a dolog mögött, hogy mégiscsak kényelmesebben érzi magát az ember, ha az ilyen üzelmeket nem egy pirinyó telefonról végzi menet közben, hanem kényelmesen, diszkréten, otthonról? Bevállalna-e bárki is egy vakrandit felkészületlenül, ha egyszer csak a telefonja bevásárlás közben jelezné, hogy épp a szomszéd standnál veszi a krumplit-vöröshagymát a randiszolgáltató egy másik, szintén társat kereső ügyfele?