Tessék vetni egy pillantást a jobb oldalon látható képre. Igen, egy ZS-kategóriás horrofilmből származik, az 1973-as "The Boy Who Cried Werewolf" ("A fiú, aki vérfarkast kiáltott") című opuszból, de ez most kevésbé érdekes.
A jelenetre tessék koncentrálni: a szörny alakban ábrázolt férfi karjaiban tartja a gyönyörű, ájult hölgyet. Talán nincs is ennél hatásosabb kép, ami ennél egyszerűbben fogalmazná meg az idealizált nemi szerepeket. A gyámoltalan, de gyönyörű nő, akinek a feje fölött már összecsapnak a hullámok, hátrahanyatlik, és akkor elérkezik az ideje a csúnya, de erős és zord szíve mélyén valahol mégis jóságos férfinak, hogy a hölgy segítségére siessen, és félig oltalmazva, félig elrabolva őt, végre birtokba vegye, amire mindig is vágyott.
Hölgyolvasóink, ugye önök is ábrándoznak arról, hogy egy ilyen férfi majd gondoskodik az oltalomról, amikor már végképp nincs más remény? Urak, ugye álmaikban önök is valahogy így szerzik meg az imádott nőt?
Egy ilyen képben valahol mindenki magára ismer.
Vagy mégsem? Akkor tessék ide kattintani, ez a zseniális site csakis az ilyen ikonikus karbanvivős képekre és jelenetekre specializálódott. Ugye, hogy valami hatalmas igazság van ennek a vitathatatlanul bugyuta klisének a mélyén? Hogy a romantika csúcsa a filmekben vitathatatlanul a legmodernebb korokig a karbanvivés, arra álljon itt végső bizonyítékul a nemrég emlegetett Angol beteg csúcsjelenete. Igen az, amikor a délceg Almássy túl későn érkezik a várakozás közben elgyengült kedveséhez...