Kevesebbet randizzunk, hogy elkerüljük a szingli-csapdát
| 2009.02.24. 18:10 - Eivissa
Bizonyos Andrew G. Marshall egy cikkében azt állítja, hogy minél több emberrel randizik valaki, annál nagyobb az esélye, hogy egyedül marad. A szingliség szerinte egy olyan csapda (könyvet is írt a témában), amiből távolról sem az aktív társkeresésen keresztül vezet a legkönnyebb kiút.
Máshol is hivatkozik ő arra a Times Online oldalain, hogy miközben egyre többen és többen fogyókúráznak, az elhízottak aránya csak nő, ahelyett, hogy csökkenne. Ezzel párhuzamosan egyre népszerűbbek a randizós szolgáltatások, mégis jövőre az egyszemélyes háztartások lesznek a leggyakoribbak Nagy-Britanniában, azaz lassan több a szingli, mint a család. Ebből valószínűleg az következik, hogy a szingliséget nem túlzásba vitt randizással kell kivédeni. A bőség zavarában ugyanis valahogy mindig úgy érezzük, hogy soha senki nem tökéletes, és a következő randira valaki inkább mással megy el. Mi akkor a kiút?
Az első lépcső persze a szokásos szöveg, "rázzuk meg magunkat", gondoljuk végig, kik vagyunk, mit akarunk, mik a gyengéink, erősségeink, stb. A másik tanács ennél érdekesebb és konkrétabb: aktív társkeresés helyett járjunk társaságba, de ne randizási céllal. Iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, menjünk el társasutazásra, sportoljuk, azaz ismerkedjünk mindenhol, de csak a baráti társaságot keresve, ne a szerelmet. Nyíljunk ki, haverkodjunk össze minél több emberrel, és bízzunk abban, hogy rajtuk keresztül egyszer majd meg fogjuk találni az igazit, egy barát, és nem egy társkereső-profil személyében. Jól hangzik - vajon működik-e?
Kommentek
2009.02.24 20:03:11SanTa
Mindenképp támogatandó. Bármilyen normális kapcsolatom volt, azt soha nem célirányos randizással értem el, hanem társaságba járással
2009.02.24 20:05:46kerekbilincs
Egyetértek. pont ezt csináltam 5.5 éve. Eldöntöttem, hogy soha többé nem megyek el úgy szórakozni, hátha megismerkedek valakivel. Csak jól akarom érezni magam. rá egy hónappal megismertem a férjem. nem indultak vmi fényesen a dolgok, de alapvetőleg jól éreztem magam. mindig volt benne vmi fura. de gondoltam úgysem akarok semmi komolyat, max néha randizunk. aztán viszont gyorsan szerelmesek lettünk, és kiderült, mi volt a furcsa viselkedés oka, és most már csak családi anekdoták lettek ezekből a történetekből. :D
2009.02.24 20:23:20bunkó paraszt
kerekbilincs:
Na és mi volt a fura viselkedés oka, ha meg szabad kérdezni? :D
2009.02.24 22:25:37Susy Peti
valami igazság van benne
2009.02.25 07:42:26Letícia
Ez nagyon igaz, de nagyon...!! A társkeresők csodavárók, és amikor nem a várt paramétereket hozza a másik, dobva van, esélye sincs a másiknak megmutatni magát.
2009.02.25 07:43:09Letícia
kerekbilincs: gratula!:)
2009.02.25 09:51:56Rékuc
én is egyetértek. Elég belenézni a fvtr blogba, mennyire görcsölő, magukat és embertársaikat vásári portékának tekintő emberek vannak az ilyen oldalakon. Ez a fajta 'áruba bocsátom magam és én is megtekintem a felhozatalt' felfogás teljesen ellentétes nem csak a józan paraszti ésszel, de az emberekhez való normális hozzáállásal is.
2009.02.25 11:28:03Danny McCoy
Én sem tudom megérteni azokat akik a randizást és ismerkedést feladatként fogják fel, vagy ami mégrosszabb, projectként. Ezek görcsölnek, semmi élvezetet nem fedeznek fel az ismerkedésben. A vélt sérelmeiket magukkal viszik, felnagyítva és már-már gyűlőlködve a másik nem felé. Szerencsétlenek. Előbb nézzenek magukba, javítsanak magukon, mérjék fel a valós igényeiket és azt hogy mennyire irreális-e vagy sem, és hogy ők tudják-e viszont telejsíteni.
És végsősoron tudjanak egyedül is élni, teljes emberként, nem mankót keresve. :-)
2009.02.28 14:27:51gabcigirl
Csomó ilyen tanács egyébként nagy baromság. Van aki totál normális mivolta ellenére is nehezen talál társat. És nem azért, mert válogatós/beképzelt/kivagyi/önismerethiányos/maximalista/csúnya/túl szép/ódivatú/piperkőc/gizda/stb...
Hanem mert gyér a felhozatal és nem talált még egy valamire való fickót. Ennyi...