Néhány hetet még várni kell ugyan, de már-már látszik az alagút vége, és nemsokára kezdődik az esküvő-szezon. Ennek örömére most egy olyan posztot válogattunk össze, amely öt olyan házasulási szokást, illetve rendet mutat be a nagyvilágból, amik a mai magyar fülnek és agynak meglehetősen bizarrul, sokszor kifejezetten felfoghatatlanul hangzik.

1. Gyerekfeleségek. Jemenben a törzsi szokások szerint a mai napig a lányok nagyjából 50%-át még kiskorúként férjhez adják. A dolog elvileg illegális, és a törvény szerint be kell tölteni a 15. életévet az esküvőhöz, de szabály áthágásáért a gyakorlatban nem jár büntetés. A szokásra, amint azt tavaly a Gumicukor is megírta, Nudzsúd Ali esete hívta fel a figyelmet, aki odáig jutott, hogy a mindennapos erőszakoskodás után kétségbeesésében válókeresetet adott be. Nyolc éves korában. A jobb oldali képnek ehhez a szörnyű esethez természetesen nincs köze, csak a téma általános illusztrációjaként illesztettük be ide.

2. Látatlanban. A feudalizmus korában Európában a királyi családoknak szokása volt gyermekeiket egymáshoz hozzáadni anélkül, hogy az ő véleményüket is kikérték volna a frigyről, vagy legalább bemutatták volna egymásnak a házasulandó feleket. Az Ázsia déli részéről (elsősorban Indiából) kivándorlók azonban napjainkra visszaszivárogtatták nyugatra a "kerített" házasságok kultúráját. Olyan nehéz jó férjet/feleséget találni, miért ne bízná az ember a döntést inkább szakemberre? A látatlanban összehozott házasságok előnyeiről könyv is jelent meg, tekintettel arra, hogy az ilyen frigyeknek még az olyan országokban is csak elenyésző százaléka végződik válással, ahol a házasság felbontása egyébként lehetséges lenne. Állítólag egy ilyenben az ember tud nagyon is boldog lenni.

3. Többnejűség. Az arab világban ismert és gyakorolt többnejűségről akkor hall először az ember, amikor gyerekkorában mesélnek neki az ezeregyéjszakából. Azonban a hatalmas háremeket tartó szultánok világától jó messzire, az USÁ-ban is volt egy nyíltan poligámista csoport egészen 1890-ig, a mormonok. Ők ugyan ekkor visszavonták ide vonatkozó tanaikat és betiltották a többnejűséget, de a mai napig léteznek fundamentalista csoportok és szekták, akik tartják magukat ehhez a szabályhoz. A férj egy nőt hivatalosan, papíron is feleségül vesz, további nejeit pedig papír nélkül veszi magához, úgymond titokban. Amikor az új asszony is teherbe esik, egyedülálló anyának tetteti magát a külvilág felé. Ma a poligámista bélyeget magáról lemosni kívánó hivatalos Mormon Egyház nem győzi magát elhatárolni ezektől a csoportoktól (lásd pl. ezt a közleményt websitejukon).

4. Többférjűség. Kevésbé ismert, hogy a többnejűség mellett a többférjűség is létezik, igaz, jóval ritkább. Tibetben azonban vannak olyan közösségek, ahol nem az a szokás, hogy több nő osztozik egy férjen, hanem éppen ellenkezőleg, több férj (például testvérek, mint ebben a cikkben) vesz el egyetlen nőt. A kutatások szerint a zord körülmények között élő társadalmakban ez azért hasznos, mert így biztosra vehető, hogy nem fog a lehetőségekhez képest túl sok gyerek születni, viszont a megszületett babáknak több apa is gondját viseli, így jobb az esélyük a túlélésre.

5. Menyasszonyrablás. Ami nálunk egy bugyuta, de ártalmatlan játék esküvőkön, az a világ több részén véres valóság. Sok helyen ugyanis a mai napig szokás úgy megházasodni, hogy a legényéletre ráunó férfi effektíve elrabol magának egy hajadont (lehet ismerős, de vadidegen is), és a szó valamennyi értelmében magáévá teszi. Mivel a megerőszakolt, de főleg teherbe ejtett nőnek ezután nem lesz esélye máshoz hozzámenni, nem marad más választása, mint hogy ottmarad az őt kiszemelő férfi mellett. Az Aegis cikke szerint Ruandában ezek után a férj a szokások szerint formálisan bocsánatot kér a lány szüleitől, esetleg egy tehénnel vagy pénzzel kárpótolja is őket, és ezzel minden el van intézve. Még aggasztóbb, hogy a wikipédia vonatkozó szócikke azt állítja, hogy közép-Ázsiában és a Kaukázus területén az utóbbi években nemhogy csökkenne a menyasszonyrablások száma, hanem arányuk kifejezetten nő.