Ötven fok van, a férfiak beizzadtak a zakók alá, a nőkről patakokban folyik le a smink, egy olyan, rosszul öltözött távoli rokonnal kell csevegni, akiből gyerekkorunk óta nem emlékszünk másra, mint hogy soha nem bírtuk elviselni és a hőségben kóvályog az ember feje a pezsgőtől, ami mellé persze már megint elfelejtettek legalább pogácsát kínálni. Nem lehet ez más, csak egy esküvő, és valószínűleg annak is csak a kezdete. Ön mit utál a legjobban a házasságkötésekben? Adunk, kivételesen nem öt, hanem hat tippet - de ha az ön szerint legidegesítőbb dolgot kihagytuk, mindenképpen tegye oda egy kommentben!
1. Templomi szertartás - Az első embertpróbáló dolog sokak számára az egyházi szertartás. Gyakran túlságosan hosszú, és a résztvevők templomba egyébként nem járó többségét a boldogító igenen kívül a többi rész nem igazán szokta boldogítani. Nincs annál borzasztóbb, mint amikor senki nem tudja, hogy most fel kell-e állni vagy éppen le kell-e térdelni, vagy amikor a hívek közül csak egy-két néni mondogatja a válaszokat vagy emlékszik a miatyánk szövegére. És akkor még nem beszéltünk azokról hölgyekről, akik helyénvalónak érzik, ha melltetoválásukat és fekete csipkés combfixüket egy jól dekoltált, zsebkendőnyi miniruha segítségével éppen mondjuk a Bazilikában teszik közszemlére.
2. Lelki fröccs - Az anyakönyvvezetők általában legalább rövidre fogják, de szívhez szóló beszéd ott is szokott lenni, tudjuk jól, milyen mélyenszántó szólamokkal. A templomi esküvők szentbeszédében ugyanezt vallásos színezettel kapjuk meg, általában kevésbé kínos frázisokkal, viszont bővebb lére eresztve. Ráadásul a lelkipásztorok sem mindig vannak a helyzet magaslatán. Egyszer volt szerencsém részt venni egy olyan esküvőn, ahol a pap a prédikációban a házasság szépségeit ecsetelve jól kidomborította azt is, mekkora bűn a válás. A menyasszony elvált szülei bosszankodva feszengtek a padban.
3. Menyasszonyrablás - És akkor nézzük a lagzihoz kötődő idegesítő szokásokat! Kezdve például a menyasszonyrablással és a visszaszerzéshez megkövetelt idióta feladatokkal, amiktől úgy érzi az ember, mintha esküvő helyett egy általános iskolai majális közepére vagy valami szivatós gólyatáborba csöppent volna. Pezsgőivás cipőből és egyéb "spontán" tréfák? Talán azért kell előtte annyit inni a lakodalmakban, mert később az ilyen epizódok józanul elviselhetetlenek lennének.
4. Menyasszonytánc - Ezt is olyan sokan utálják, hogy manapság már a legtöbb pár kihagyja. "Eladó a menyasszony!", kondérban fakanállal kavart bankók, a kötelező huszasvillantás, a félrészegen Demjén Rózsira csárdásozó bácsik... Szerencsére egyre több ifjú pár folyamodik alternatív násznépfejő módszerekhez.
5. Fotónézés - Az ötödik egy olyan szokás, ami akár jól is el tud sülni. Ehhez nem kell másra vigyázni, mint hogy a vetítésen bemutatott ifjúkori képek száma a százat ne haladja meg, hogy a hozzáfűzött kommentár mentes legyen az erőltetett poénoktól és hogy az összeállítás ne a "humorosan" rosszul sikerült vagy gyerekkorban meztelenkedős fotókra koncentráljon. Miért kéne az ünneplő seregnek a lakodalomban a vacsorából feltekintve egy harminc évvel azelőtti fotóról a vőlegény kukiját nézegetnie?
6. Csokordobás - Elméletben az is egy aranyos tradíció, hogy az a leány fog legközelebb megházasodni, aki a hátrafelé eldobott menyasszonyi csokrot elkapja. Kár, hogy ez a gyakorlatban szinte kivétel nélkül mindig úgy néz ki, hogy az egyedülálló nők nem szeretnek szégyenszemre egy nyájba gyűlni, ezért már a megszervezés is roppant nyögvenyelős. Viszont igazából már szinglinek lenni sem kínos, ezért az összeterelt hölgyeknek eszük ágában sincs a virág után kapkodni. Láttam én már leányok között padlóra hulló menyasszonyi csokrot...