Találtam itt egy nagyon érdekes írást a feltétel nélküli szeretetről, amit csak még érdekesebbé tesz az, hogy kimaradt belőle két dolog, ami szerintem az egészet más megvilágításba helyezi. Robin Hanson érvelése abból indul ki, hogy egy nő feltétel nélküli szeretetet érez gyermekei iránt, míg a férfiak szeretete inkább feltételes gyermekeik irányában. Az apák szoktak lenni azok, akik általában szigorúbbak és kemény követelményeket támasztanak sarjaikkal szemben.

Ezzel szemben ha az egymás közötti viszonyról van szó, akkor jellemzően inkább a férfiak szerelme feltétel nélküli a nők iránt, mintsem fordítva. Robin Hanson szerint ezt támasztja alá az is, hogy a válások (vagy szakítások) nagyobb részét nők kezdeményezik. A feleségek konfliktusai anyósaikkal eszerint abból adódhat, hogy a férj érzi, hogy irányában továbbra is az anyós árasztja a feltétel nélküli szeretetet, míg felesége, bár szereti, egyúttal rengeteg követelményt is támaszt vele szemben.

Viszont legalább két tényező jut rögtön eszembe, amit még minimum bele kéne tudni valahogy kombinálni ebbe a képbe. Egyrészt az, hogy a férfiaknak is vannak tipikus elvárásaik, főleg a kinézettel kapcsolatban, és aki ezeknek nem felel meg, azzal nem is kezdenek kapcsolatot. Tehát nem mintha a pasik teljesen feltétel nélkül szeretnének, egyszerűen csak a számukra fontosabb dolgok egy részét könnyebb már a kapcsolat elején kiszűrni.

Másrészt én azt tapasztalom, hogy annak, akit feltétel nélkül szeretnek, ez a szeretet néha nagyon keveset tud jelenteni. Eklatáns példa: ha egy kamasz felvesz egy ruhát, és az anyja megdicséri, a haverok szerint viszont ronda az adott nadrág, póló, stb., a gyerek holtbiztos, hogy nem fogja többet felvenni. Mégpedig pontosan azért nem anyukája véleményére fog adni egy ilyen "rebellis kamasz", mert jól tudja, hogy tőle úgyis mindig, feltétel nélkül, csak dicséretet kap. Így aztán ha olyasvalakitől kapunk elismerést, aki feltétel nélkül szeret minket, az nem jelent semmit.

Sokkal többet ér egy olyan személy elismerését, szeretetét, odaadását kivívni, akiről tudjuk, hogy nem adja csak úgy automatikusan. "A szerelem annyit ér, amennyit fizetnünk kellett érte, és ha sikerült olcsón megszereznünk, biztos, hogy becsaptuk magunkat" - idézhetném megint William Faulknert. Nem lehet, hogy egy férfi számára egy nő szerelmében éppen az lehet a vonzó, hogy nem jár automatikusan, hanem ki kell érdemelni?