horoszkóp

Aki komolyan gondolja, nem szólal meg a randin

2009.11.04. 15:55 Módosítva: 2009-11-04 16:12:34

"Miért gondolja mindenki, hogy muszáj folyamatosan fasságokról pofáznia, mert különben kínosan fogja magát érezni? Onnan lehet tudni, hogy az ember megtalálta az igazit, hogy végre el tud kussolni és nyugodtan, csöndben együtt tud lenni az illetővel." Nagyjából ezt mondja Uma Thurman figurája a Ponyvaregény fenti jelenetében.

Úgy tűnik, a filmbéli Mia elméletét többen alkalmazzák az életben, mint az ember gondolná. A wikipédia vonatkozó szócikke szerint először 2002-ben kezdtek csendes partikat rendezni, ahol az emberek nem beszélhettek egymással, hanem legfeljebb cetlikre írt üzenetekkel kommunikálhattak. Csak úgy sima bulinak nem túl izgalmas egy ilyen esemény, ezért az évek során különösebb népszerűségre nem is tett szert ez a művészkörökből kiindult mozgalom. Kialakult és megmaradt azonban a csendes partik randizós változata.

A félénkebbek azt tapasztalták, hogy egy beszédmentes környezetben ők is könnyebben megnyílnak. Ennek oka az lehet, hogy a cetliken való üzengetés megtart valamit egy internetes cset szereplői közötti távolságból, viszont közben mégis fizikailag is jelen van a másik fél.

De sokan ennél súlyosabb érvnek tekintik a csendes randik mellett pontosan azt, ami a Ponyvaregényben is elhangzott. A beszéddel akarva-akaratlanul befolyásoljuk a személyiségünkről a másikban kialakuló képet, mintegy maszkot emelve igazi arcunk elé. Így aztán a szavak nélkül randizni kívánóknak is szerveznek külön eseményeket (lásd például itt vagy itt), ahol beszélni tilos, de társat keresni nem. Csakis a másik megjelenése, személyisége számít, valamint a két ember közötti "kémia".

A csendes randiknak viszonylag nagy irodalma gyűlt már össze az interneten. Ez a cikk például kifejezetten ajánlja, hogy próbáljuk ki a beszédmentes randizást, még akkor is, ha nincs lehetőségünk egy csendes társkereső-partira elmenni. A kapcsolat elején egy párnak jót tehet, ha szerveznek maguknak egy randit, ahol csak ők ketten vannak, beszélni viszont nem szabad. Így ugyanis a cikk szerint azonnal kiderül, hogy a másik valóban mellénk való-e.

Ha a csöndet hosszú percek után is kínosnak érezzük potenciális partnerünk jelenlétében, az annak jele lehet, hogy nem igazán illünk össze az illetővel. Azonban ha a csendben képesek vagyunk nyugodtan egymásra figyelni, olyan oldalait ismerhetjük meg a másiknak, amikre egyébként akár csak hosszú együttlét után derülne fény.

Ön kipróbálna egy ilyen csendes randit vagy társkeresőt?