A Manchesteri Egyetem szociológus kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy egy jóbarátnak kiadni az útját még egy szakításnál is nagyobb traumát jelent. Több mint 200 ember tapasztalatait gyűjtötték össze és vizsgálták meg, aminek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy különösen a nők számára okoz rendkívüli bűntudatot az, ha úgy döntenek, egy baráttól végképp meg kell válniuk.
A szerelmünkkel való szakítás általában egy(-két) nagyjelenettel jár és már túl is vagyunk rajta, de az emberek a kellemetlenné vagy terhessé váló barátságokat általában nem ilyen módszerrel szokták megszakítani.
A Carol Smart professzorasszony vezetése alatt dolgozó kutatók szerint ez azért van, mert a barátság során kialakuló viszony etikája ezt szinte egyáltalán nem engedi meg, míg a szerelmi kapcsolatoknál inkább benne van a pakliban egy szenvedélyes-balhés-beolvasós szakítás. Ehelyett a legtöbben elsunnyogják azokat a barátokat (azaz exbarátokat), akikkel valamiért már terhessé vált az együttlét.
A nagyjelenetek helyett inkább arra törekszik ilyenkor az ember, hogy kifogásokkal vagy anélkül addig ritkítsa az egyre kínosabbá vagy unalmasabbá váló találkozókat, amíg a barátság lassanként be nem hal. Arra igen kevesen vetemednek, hogy egykori barátjuknak a szemébe mondjanak valami olyasmit, hogy "nem bírlak már, nem akarok veled többet találkozni". Ennek megfelelően azt is roppant nehéz feldolgozni, ha minket küld el vagy koptat le így valaki, akit addig barátunknak tekintettünk.