Judith Orloff egy diplomás pszichiáter, aki az egzakt tudományok mellett a megérzéseket és a spiritualitást is próbálja bekapcsolni problémamegoldás közben. Minderről több könyvet is írt, amik közül a Pozitív energia bestseller lett, de a szerző mostanában a legutóbbit, az Érzelmi szabadság címűt promotálja, felvázolva néhány alapgondolatot a kötetből.

Eszerint vannak olyan jelek az ember életében, amik mellett nem szabad elmenni, hanem hallgatni kell rájuk, hogy a kapcsolatainkon, érzelmi életünkön javítani tudjunk. A doktornő van olyan bölcs, hogy az egyes jeleknek, megérzéseknek nem próbál valami konkrét jelentést adni, csak útbaigazít. Nézzünk tehát öt dolgot, amik jelentéktelennek tűnhetnek, de szerinte fontosabbak, mint gondolnánk.

1. A test jelzései. A test rengetegféleképpen figyelmeztet. Például valaki hozzánkér, és libabőrösek leszünk az izgalomtól. Vagy úgy érezzük, gombóc van a torkunkban, máskor hirtelen könnyűnek érezzük magunkat, vagy elmegy az étvágyunk. A testünk néha hamarabb ad pozitív vagy negatív figyelmeztetéseket, mint amilyen gyorsan agyunkkal végig tudjuk gondolni a helyzetet. Orloff szerint sokan ügyet sem vetnek az ilyesmire, pedig nagyon fontos lehet, hogy hallgassunk arra, amit a tudatalatti a testünkön keresztül üzen.

2. Déjá vu. A tudomány által többé-kevésbé leírt, illetve megmagyarázott jelenség, amikor hirtelen úgy érezzük, hogy egy adott beszélgetést már lefolytattunk, vagy egy adott helyen már jártunk, holott tudjuk, hogy ez lehetetlen. Sokan pontosan a lehetetlenség miatt elhessegetik ezt az érzést, pedig Orloff szerint például egy szerelem szövődésekor a déjá vu erős megerősítése lehet ez annak, hogy jó irányban keresgélünk. De közben az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg, azért zökkent ki minket egy ilyen érzés a megszokott kerékvágásból, hogy megálljunk és elgondolkodjunk azon, merre is haladunk. Egy biztos: érdemes figyelni rá.

3. Egyidejűség. Ami a filmekben talán kicsit gyakrabban fordul elő, mint az életben, de azért a hétköznapokban is akad példa rá. Éppen egy szám jár a fejünkben, amikor az illető dal megszólal a rádióban, vagy valakivel hajszálra egyszerre mondjuk ki ugyanazt a dolgot. A filmekben mindez biztos jele szokott lenni annak, hogy valami jó fog következni, és Orloff is figyelmeztet arra, hogy nagyon figyeljünk az ilyen egybeesésekre. De ne következtessünk belőlük elhamarkodottan, csak gondolkodjunk el rajta, és vizsgáljuk meg, mi lehet a jelentése.

4. Távolba látás. Ezen a ponton kicsit mintha Stephen King térfelére kerülne át a labda, mindenesetre Orloff szerint előfordul, hogy az ember úgy érzi, valamennyire belelát egy olyan eseménybe, ami éppen most folyik, de valahol máshol. Állítólag ez a képesség fejleszthető, ha megtanulunk odafigyelni az ilyesmire. Egy hosszútávú, harmonikus kapcsolatban ennek köszönhetően a felek például megérzik, ha a másikkal valami jó vagy rossz történik, akkor is, ha nincsenek ott.

5. Intuitív empátia. Az ötödik pont arra a kérdésre utal, hogy azonosulni tudunk a másik érzéseivel még akkor is, ha az illető semmilyen módon nem kommunikálja azokat felénk. Például valaki mosolyogva közeledik hozzánk, de mi azonnal tudjuk, hogy igazából rosszat akar. Empátia nélkül semmilyen kapcsolat nem működik, de minél harmonikusabb a viszonyunk valakivel, annál kevesebb kommunikáció kell ahhoz, hogy tudjuk, hogy a másikban belül éppen mi történik. Orloff szerint figyelni kell az ilyen megérzésekre a többiekkel kapcsolatban is, és lehetőség szerint ellenőrizni őket, hogy helyesek voltak-e. Az ilyen beleérzési képesség ugyanis sokat segíthet ismerkedés közben.