Gantner Ádám író harmadik kötete A L@tor címmel most a könyvhéten jelenik majd meg. A téma az internetes társkeresés, amivel olvasóinknak is annyiszor meggyűlt már a baja.
A szerző is hasonló cipőben jár: több mint három évet töltött fent különböző társkereső oldalakon, és ott tapasztalt kalandjait írta meg kacagtató, illetve szomorú novellák formájában.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a 37 éves szerző az egyik ilyen történetet a Randiblog hasábjain is kész volt rövidítve megosztani, ez a részlet olvasható alább.
"A párna alá, vagy az éjjeliszekrény fiókjába helyezzem el az óvszereket? – tanakodtam, rögtön lábmosás után.
Kiscica3-ra vártam.
Kiscica3 nagy franc lehet az adatlapjából és a képeiből ítélve! Fiatal, pattanásos, átlagos kinézetű vidéki kis fruska – maximum öt pont a tízből. Évei száma alig súrolta a gömbölyded húszat; szerette a zenés-táncos helyeket és a bódulatot.
Ő írt nekem először.
– Szexisek és érzékiek a képeid, írófiú! – dorombolta.
Így adta tudtomra a kicsike, hogy tetszem neki, az első levelében, amelyhez egy strandon készült fényképet is csatolt. Alma nagyságú mellei csak úgy duzzadtak a fiatalságtól és a vágytól a bikini felső takarása alatt; szépen ívelt combok, lábai szégyenlősen összezárva, résnyit engedve fehér alsója látványából.
– Prosti? Le akar húzni? Esetleg a telefonkártyáját akarja velem feltöltetni? – fontolgattam magamban, a levél és a kapott fénykép mögötti valós motivációt kutatva.
Megfeszített levelezés vette kezdetét.
– Szombat este barátnőzöm, belevetjük magunkat az éjszakába, táncikálunk, bulizunk! Utána feltaxizom hozzád, így megfelel? – kérdezte Kiscica3 lelkesen az utolsó előtti levelében, péntek délután.
– Csak be na pasizzál királylány, mert az nem ér ám! – írtam emelkedett irodalmi stílusban az utolsó válaszlevelem. Közben számolgattam: mennyire rúghat majd a taxiszámla?
Két jött smile-jel Kiscica3 utolsó levelében.
Próbaképpen azért elkértem a telefonszámát, megcsörgettem, felvette. Megtudtam, hogy Enikőnek hívják. Váltottunk gyorsan (csúcsidőben) pár közhelyes mondatfoszlányt, majd elmentettem a számát.
Az éjjeliszekrényem fiókjában helyeztem el az óvszereket. Recéset.
Rögtön egy egész pakkal. Mégiscsak húsz éves!
Délután vaníliáskarikát, és ásványvizeket spájzoltam be.
Meg ivólevet – de azt inkább magamnak.
Kicsit rendbe szedtem a koszfészkemet, ímmel-ámmal takarítottam, még a porszívó is előkerült. Friss ágyneműt húztam, gyermekkori hű alvótársaimat – a macikat és a rongyikat – az ágytakaró alá rejtettem, de azért figyeltem, hogy jussanak friss levegőhöz!
Kiscica3, alias Enikő hajnalra prognosztizálta a jövetelét. Szépen kimosakodva, beparfümözve el-elszenderedtem a megvetett ágyon, minden kocsizúgásra, ajtócsapódásra, bagolyhuhogásra felriadtam. Kora hajnali órákban sms érkezett: Mondd a pontos címedet, nem soká’ érkezem! – adta tudtomra Kiscica3-Enikő közeli jöttét.
Egyből kipattantam az ágyból, végigsimítottam a – vasárnapi – legszebb ingemen, kiöblítettem a borzhányás szagot a számból, fogaimat megsikáltam, kimostam a szememből a csipát és az álmot, újabb dózis parfümöt lötyköltem az arcomra.
Beillatosítottam a lakást, ablakot nyitottam, megpihentem, bekapcsoltam a tévét, a hangot levettem, rádióállomást kerestem, rágóért nyúltam.
Ajtócsapódásra lettem figyelmes, kiviharzottam a kertkapuhoz, majd zavart matatásba kezdtem kulcsaimmal, szusszanásnyi időt engedélyezve magamnak.
Az utca másik oldalán cigarettázott a kedves. Jólesően, nyugodtan eregette a füstöt, mintha minden este idegen férfiak lakásába várná a bebocsátást.
– Mégis csak prosti lesz, és majd a tarifáját jól hozzácsapja a taxi cechhez. – jutott eszembe vékonyka pénztárcám.
Savanykás borgőz csapott meg a bemutatkozásnál – innen hát a nyugalom.
Be volt rúgva.
Egy kicsit.
Az idétlen, zavart kézfogást felváltotta a puszi-puszi. A sötétben is jól kivehető volt az alakja, arca inkább négy pontos, ragyák csúfították, amit az erős smink sem takart. Enyhe izzadságszagot áraszott – biztos kihevült a táncikálásban. A pattanások helyett fiatal, kecses, izmos, feszes testére szegeződött a tekintetem.
A konyhában kezdtük el hajnali diskurzusunkat.
– Király helyen laksz! – áradozott. – A hülye taxis alig talált ide, és folyton célzásokat tett, hogy miért megyek oda, amit nem is tudok, hogy hol van, és inkább hazavisz, de azért előtte még, szívesen meghívna egy italra! Végig oltogatott az a vén fasz! Várj, a barátnőmnek, tudod, akinek mutattam a fényképedet a neten, telefonálnom kell, hogy rendben megérkeztem. – hadarta egy szuszra.
Telefonál! A boros üveggel babráltam, nem néztem a szemébe, de azért követtem a tekintetemmel minden egyes mozdulatát. Enyhén éneklő hangon, suttogva, gyorsan beszélt.
Vaníliáskarikákat tettem ki a tányérra.
– Élőbben sokkal fiatalabbnak nézel ki, mint a képeken! – folytatta Kiscica3-Enikő a gyors telefonbeszélgetést követően. – Megvan még az a pulóvered, amiben látszik a mellszőrzeted? Tudod, a képen. Felveszed a kedvemért? – kérdezte.
Mindjárt előkerülnek a bilincsek és a jelmezek, és egy hatalmas suhogó ostor – gondoltam magamban. Öltözködés helyett inkább kérdezősködésbe kezdtem, untam már az üres fecsegését. Moralizáltam.
– Gyakran teszel ilyet? – szegeztem neki a kérdést.
– Milyet? – játszotta a hülyét.
– Hogy vadidegen férfiakhoz felsétálsz éjszaka! És ha valami aberrált lennék? Nem féltél?
– Józanul sose tennék ilyet! – válaszolta Kiscica3, némi óvatossággal a hangjában. – De kíváncsi voltam rád, és a barátnőmmel különben is megbeszéltem, ha nem hívom fel őt fél órán belül, értesíti a rendőr barátját, aki a készenléti rendőrségnél szolgál, és ő rád küldi az egész csapatát!
– Okos!
Beleborzongva adtam meg magamat, de azért vacilláltam, hogy blöfföl-e vagy nem. Beslattyog a sötét szobába, kíváncsiskodva körbekémlel a könyvespolcomon, hunyorogva próbálja kisilabizálni a könyvcímeket.
– A te könyveid hol vannak? – faggat.
Hallom a hangfoszlányokat, de már nem jutnak el hozzám, megragadom a karját, magamhoz húzom, és megcsókolom. Visszacsókol, két kezembe veszem az arcát, csókolom ahol érem, beletúrok a hosszú hajába, érzem, ahogy megfeszül, hozzám simul a testével, átveszi a ritmusomat.
Mohó. És kívánós. Nagyon. A cigi, a borgőz, az epe és az éjszaka keverékét leheli vissza rám. A mellei után nyúlok, s nem okoztak csalódást. A levegővétele felgyorsul, lefejtem róla az összes ruhát, és gumi nélkül, üvöltve, gyorsan beléhatolok.
Fél perc! Se…
Ennyi ideig tartott.
Zavart magyarázkodásba kezdek: nagyon régen voltam már nővel, és a látványod, a bőröd illata, a fiatalságod, már nagyon kívánós voltam, tudom ez tök gáz, de majd legközelebb, ne haragudj… Elszégyellem magamat.
A kielégülés meghozta a jóleső fáradságot, az álmot, az oldalamra fordulnék, lábam között a megszokott paplanommal. Párnámba fúrva a fejemet elhelyezkedem, mocorgok, próbálok bekucorodni… egy vadidegen nővel az ágyamban.
– Nyugi, kicsit pihenünk, és aztán újra kezdjük. – adta meg a végső tőrdöfést kicsit epésen, egy csipetnyi szemrehányással a hangjában Kiscica3-Enikő.
Kényelmesen elhelyezkedett a matracomon, pattanásos arca, borgőzös, gyomorsavas lehelete, üres fecsegése került előtérbe.
Már csak a hibáira figyeltem.
Aludni akartam; magányra, egyedüllétre vágytam.
Dolgozott még benne az alkohol, nem tűnt fáradtnak, sőt fel volt pörögve: a borosüveg után nyúlt, és szomjasan, egy hajtásra kiürítette a fél flaskát.
Lassan undorodni kezdtem tőle, és magamtól is.
A madarak kint rázendítettek, a bagoly is abbahagyta az éjszakai huhogását, a hajnali fény feltartóztathatatlanul szűrődött, lopakodott be a réseken, helyet követelve a reggelnek.
Beszélgetést kezdeményeztem.
– A szüleiddel élsz? Tanulsz? Dolgozol? Merrefelé laksz? – erőlködtem.
Semmit sem tudtam róla. Még az időt húztam. Féltem az újabb felsüléstől.
Nem válaszolt.
Láttam a vágyakozást a szemében, kezdett ismételten begerjedni, alvó farkamba próbált életet lehelni: húzogatta, a szájába vette, simogatta.
Megérezte bennem a visszatérő energiát. Megfordítom, terpeszállásba állítom, ő egyre hangosabb, én egyre dühösebb. Hátulról közelítek…
Erősen koncentrálok, kizökkentenek a hangok, régi elfedett barátnőkre, szeretőkre gondolok, akik ismertek, akik szerettek, akikkel szerelmeskedtünk, lágyan, finomam, érzékien, jól ismervén egymás testét, vágyait, gondolatait.
Miközben a múltban kalandozok, Kiscica3-Enikő méhéig hatolok."