Gyakran vádolják a feministák azzal a nagy cégeket, hogy túl kevés nőt engednek fel a csúcsra a legjobban fizető vezető pozíciókba, és ezért van, hogy a nők átlagosan kevesebbet keresnek mint a férfiak. Az MTI is külön hírben adta ki áprilisban, hogy a korábbi kevésnél most 20%-kal még kevesebb női képviselő ül a frissen megválasztott országgyűlésben. Egy friss brit kutatás azonban azt mondja, a nők nem azért hiányoznak a csúcsról, mert a férfiak nem engedik őket oda, hanem azért, mert az a saját döntésük, hogy nem is akarnak ilyen állásban dolgozni.
Egy 1949-es felmérés szerint akkor a brit és spanyol nők 20%-a ment hozzá olyan férfihoz, aki náluk jelentősen képzettebb volt. A “jól házasodó” hajadonok arányának a női egyenjogúság előretörésével csökkennie kellett volna, ám ehelyett nőtt. A ’90-es évekre már a nők 38%-a ment hozzá sokkal iskolázottabb férfihoz, és a trend állítólag az egész nyugati világra jellemző. Catherine Hakim, a London School of Economics kutatásának vezetője azt mondta, hogy a többség nem vágyik a házastársak tökéletes egyenlőségére. Ehelyett a nők zöme tökéletesen elégedett (lenne), ha munka helyett otthon maradhat(na) a háztartást vezetni és a gyerekeket nevelni. Amelyik családban az anyagi helyzet erre lehetőséget biztosít, ott a nő általában otthon is marad. Ha egy nő választhat család és karrier között, akkor a feminista felfogás szerint ez nő a férfiakhoz hasonlóan automatikusan a karriert, az önmegvalósítást fogja választani. A gyakorlat azonban nem ezt mutatja, sok nő szabad akaratából az otthon maradást választja.
Ez a brit kutatás azt mondja, hogy mindez annak ellenére van így, hogy manapság szinte nem számít már politikailag korrektnek, ha egy nő azt mondja, hogy ő nem karriert szeretne, hanem szívesen lenne háztartásbeli. Arról pedig végképp nem szokott szó lenni a nők egyenjogúsítása közepette, hogy ha valakinek van reális lehetősége választani a karrier és a háztartás között, akkor azok túlnyomórészt nők. Míg relatíve sok nő dönthet úgy, hogy ha akar, otthon marad a gyerekekkel, a férfiak között alig van olyan, akik számára ez a lehetőség nyitva állna. Nézzük meg, olvasóink közül hányan mennének el háztartásbelinek, ha nem lenne szükségük a pénzre! Várjuk a szavazatokat.