Nemrég egy olyan kutatás híre járta be a világot (és ezt a blogot), amely azt taglalta, hogy kedvesünk látványa fájdalomcsillapító hatású: elég akár csak a szeretett személynek a fényképét szemügyre venni, és máris jobban érezzük magunkat. Most a Telegraph arról tudósít, hogy brit tudósok úgy találták, szép festmények látványa ugyanúgy aktivizálja az emberi agyat, mint amikor valaki szerelmére tekint.
A University College London szakértői a kísérletben részt vevő, véletlenszerűen kiválasztott alanyoknak tíz másodpercekre különböző festményeket mutattak, miközben MRI-vel az agyműködést figyelték. Azt találták, hogy a legszebb festmények látványa ugyanolyan vérbőséget idéz elő az agy megfelelő részében, mint amit a szerelmeseknél figyeltek meg a szeretett személy szemlélésekor. Ezek szerint a művészet által keltett élménytől nagyjából úgy érzi magát az ember, mintha szerelmes lenne.
Persze távolról sem mindegy, hogy milyen festményt néz az ember. Az illusztráció John Constable XIX. századi angol romantikus festő egyik képe. A szintén angol kísérleti alanyok az MRI szerint az ő egyik képét találták a legszebbnek, de a szerelemhez hasonló élményt kiváltó mesterek között van Ingres és Guido Reni is. Ezzel szemben Hieronymus Bosch félelmetes víziói az alanyokban egyáltalán nem aktivizálta az agynak a szerelemhez, gyönyörhöz társítható részét, de még Monet-nak, Rembrandtnak, Leonardónak vagy Cezanne-nak sem volt olyan hatása, mint a Constable-nek.
