horoszkóp

Szexuálisan túlfűtött lányból befordult, frigid nő lettem

2011.11.05. 15:30

Megint a szexhiánnyal foglalkozó posztra érkezett válaszokból válogatunk, de ezúttal nem tanácsokat-javaslatokat sorolunk, hanem két kapcsolat felbomlásának leírását tesszük közzé. Az első levél a női oldalról mondja el a történetet, szerzője a Giza álnevet kapta, a második levélíró, Géza pedig ugyan egyes szám második személyben fogalmazta meg az egészet, azért kiderül, hogy igazából saját kapcsolatáról van szó. Roppant érdekes összehasonlítani a kettőt. Ha ön is hozzátenne, vagy megírná saját tapasztalatait, ajánljuk figyelmébe email-címünket, ahova bárki küldhet bármit.

Giza

„14 évesen ismerkedtem meg korábbi férjemmel. Ő 16 volt. Mihelyt nagykorú lettem, el is vett feleségül, illetve gyorsan összehoztunk két gyereket is. Megtehettük, mert vállalkoztunk, és pénzünk volt bőven.

A második gyerekünk születése után egyszer csak azt vettem észre, hogy nem kívánom kicsit sem a férjemet. Mivel soha senki mással nem volt szexuális kapcsolatom, így összehasonlítási alapom sem volt arról, hogy milyen a jó szex. Persze láttam a filmekben, hogy játsszák el az orgazmust, meg láttam pornót is, hogy abban miként alakítják, de saját tapasztalatom nem volt arról, hogy milyen egymás feltétel nélküli élvezete.

Bár nem egy buta lány voltam, mégis az előbbi két tv-s verzióhoz próbáltam mérni magamat, így elhitettem magammal, hogy nincs azzal semmi baj, hogy a férjem úgy gondolja, mikor együtt vagyunk, én hatalmasakat élvezek, közben meg maximum kicsit megemelkedett a libidóm. Hiszen egyértelmű volt számomra, hogy a filmekben sem mást látok. Én meg jól bemagyaráztam magamnak, hogy mindenki csak el akarja hitetni, hogy a film nem valóság, és nem abból kell a szexet tanulni, hiszen a mi szexuális életünk is olyan volt, mint a filmekben. Eljátszott élvezet.

Ma már nem is értem, hogy miért nem mondtam el, vagy tettem ellene valamit, hogy ne úgy legyen, mint ahogy minden egyes alkalommal történt. Ő izgatott, én kis idő múlva eljátszottam a frenetikus orgazmust, behatolt, és 2 perc múlva vége. Alhattam végre. Mindeközben úgy hittem, hogy szerelemmel szeretem a férjemet.

Az évek múltával azonban, ha csak a szexre gondoltam, még az életkedvem is elment. Ebből kifolyólag 20-25 éves korunkban jó ha havonta, kéthavonta szexeltünk. Mindezt azért, mert azt mondtam mindahányszor a férjemnek, hogy nincs kedvem, nem igénylem. Persze neki legalább hetente egyszer lett volna rá igénye.

Amikor már évek óta így ment a dolog, akkor többször megfenyegetett, hogy el fog menni kurvázni, ha ez így marad. Én pedig azt gondoltam, hogy mondja csak, úgysem teszi meg, mert szeret engem is és a gyerekeket is. Azt gondoltam, hogy ha kiabál, fenyegetőzik, akkor azzal kiengedi azt a gőzt, ami a szex hiánya miatt felgyűlt benne.

Aztán az utolsó hónapjainkban gyakran ébredtem arra, hogy neten, tv-ben pornót nézve elégíti ki magát. Soha nem hoztam ezt nála szóba, mert azt gondoltam, hogy addig sem velem akar szexelni, és nem akartam, hogy mert tudom, mit csinál, megint tőlem várja azt, amit a filmektől kapott, azaz felém forduljon.

Amikor a barátnőmmel beszélgettem erről, és a szexet az élet valami furcsa adományaként jellemeztem, amely nélkül éppúgy tudnék élni, mint mondjuk avokádó nélkül, akkor egyszerűen lehülyézett. Én meg nem értettem, hogy miért.

14 év alatt elértem, hogy egy szexuálisan túlfűtött lányból befordult, frigid nő lettem. Végül a férjem egy év októberétől decemberig teljesen megváltozott. Akkor szerintem már kb. 4 hónapja nem szexeltünk. De én örültem, hogy nem zargat ezzel. Végre nyugodtan fürödtem, nem kellett órákat várnom a zuhany alatt, hogy ő elaludjon, vagy attól rettegnem, hogy valamelyik fűzőmet behozza, kérve, hogy abban menjek aludni.

Teljesen kikapcsoltam a józan eszemet, és azt mondtam, végre normálisan élünk úgy, hogy semmi szex nincs köztünk. Én még a maszturbálást sem igényeltem. Úgy éreztem, hogy azzal megcsalnám a férjemet, gusztustalannak találtam még az ötletet is.

Majd december első hetében egyszer csak nem jött haza éjjel, a telefont nem vette fel, és csak másnap délután került elő.  Nem szépített semmit. Elmondta, hogy van egy lány, akibe szerelmes. Nem tudom, mit vártam, de az infó rendesen letaglózott. Összezuhantam. Egyszeriben nem járt más a fejemben, mint hogy szerelmeskedni akarok a férjemmel, szó szerint kívántam őt. Végül kétszer megpróbáltuk, de ugyanolyan szar volt nekem, mint előtte, sőt még rosszabb, mert éreztem, hogy amikor hozzám ért, akkor a másik lány érintésének érzését várta, de nem azt kapta, hanem engem.

Karácsonykor kénytelen volt elköltözni a barátnőjéhez, mert nem tudtam elviselni, hogy velünk akar élni, de a lánnyal akar szexelni. Majd januárban válaszút elé állítottam, vagy hazajön, és elfelejtünk mindent, vagy elválok. Természetesen válás lett a vége. Én meg még akkor is azt hittem, hogy az egészről ő tehetett, sőt egy aljas féregnek tituláltam, amiért ezt tette velem, hogy elhagyott.

Mára viszont rájöttem, hogy annyira gyerekesen, idiótán viselkedtem, hogy gyakorlatilag a csodával volt egyenlő, hogy 14 évig házasok tudtunk maradni. Én gyáva és buta voltam ahhoz, hogy kimondjam, mit, kivel és hogyan szeretnék, mind emberileg, mint szexuálisan. Azt hittem, attól, hogy a férjem a gyerekeim apja, attól vele kell élnem örökké.

Ma azt gondolom, hogy kizárólag a család, pénz inspirált arra, hogy vele maradjak. Gyakorlatilag kizsaroltam, hogy megcsaljon, és így jogot formálhattam arra, hogy elválhassak. Most 35 éves vagyok.

A férjem után volt egy két- és egy egyéves kapcsolatom. Ezek rengeteget segítettek abban, hogy megismerjem magamat, a testemet, megtanuljam kiismerni a másikat, ma már tudok kérdezni, sőt meg tudom fogalmazni az igényeimet is, sőt tudok szakítani azzal, akivel többszöri próbálkozás ellenére sem tudtam összecsiszolódni. Természetesen heti többször is megkívánom a szexet, sőt amikor úgy alakult, hogy már 1 hónapja nem voltam senkivel, olyan erős vágy fogott el, amit korábban elképzelni sem tudtam.

A tanácsom annyi, ha fél-egy év alatt sem jutnak dűlőre, nem ördögtől való elválni és új partnert keresni. Attól még a gyereküket szerethetik, nevelhetik ugyanúgy, mintha nem váltak volna el. És egyáltalán nem normális titokban pornóra élvezni, csak hogy tiszteletből ne zavarjuk már a szexszel a másikat, és igen, az se normális, hogy egy egészséges, fiatal nő csak nagyon ritkán kívánja a szexet."

Géza

tk3s colorise 014367 219(2)1

Nem mennék bele az én történetembe, mert Alfréd sztorija egy az egyben passzol, így pontosan átérzem a helyzetét! Én már pár évvel előtte járok. Elmondom, mire számíthat ezután:

1. Meg tudjátok beszélni a dolgot és minden megoldódik. Sok sikert a próbálkozáshoz, de lássuk be, ha működne nem lett volna itt a leveled!

2. Megcsalod. A feleséged vagy megtudja, vagy nem, de a vége az lesz, hogy különmentek.

3. A legvalószínűbb lehetőség, mert ugyanolyan balek vagy, mint én voltam: A feleséged már nem szeret, csak ezt még nem tudatosult benne teljesen. Valószínűleg pár évig még nem is fog, de te addigra idegileg és érzelmileg gallyra fogsz menni. Amikor vége lesz, majd csak akkor kezd összeállni benned a kép az eltelt évek sok apró momentuma alapján. De ne szaladjunk ennyire előre!

Majd úgy döntötök, hogy egy második gyereket is bevállaltok, mert a kistesó jó dolog, és imádjátok a gyereketek, baj nem lehet! Neked nincs hátsó gondolatod, tényleg nagyon vágyni fogsz a gyerkőcre. A párod? Ő azt reméli, hogy a második gyerek helyrehoz majd mindent benne és újra azt tudja adni neked, amit te szeretnél megkapni tőle. Megszületik a gyerek, de nemhogy javulna a helyzet, egyre rosszabb lesz. Még ritkábban bújtok össze, lassan majd az ölelések és a puszik is elmaradnak részéről. Attól függően, hogy milyen a gusztusa, engedélyezi majd, hogy milyen időközönként teheted magadévá. Telnek, múlnak majd az évek, de nem tudod majd kiszedni belőle, hogy mi a baja. Nem fog semmit sem mondani. Gyűlik majd benne a sok probléma, amit te jó eséllyel nem veszel észre, vagy nem gondolsz olyan jelentőségűnek, hogy ebből baj legyen. És tényleg nem azok, de ez nem fog számítani!

Nem fogod megcsalni annak ellenére sem, hogy havonta 1x lesz szex, ami tényleg szex és nem szeretkezés. Aztán majd oda is eljut a dolog, hogy a szex kielégít, de nem jó!

Még mindig szeretni fogod, és ezt a problémát megpróbálod megbeszélni vele. Ha szerencséd van, egy hétig lesz javulás, utána minden visszaáll. Ezeket a beszélgetéseket majd évek után feladod, mert csak a balhé van belőle, és nem hoznak eredményt.

Ugrok pár évet… A párod bejelenti, hogy nem szeret. Benned egy világ omlik össze, mert bár már sokszor gondolkodtál azon, hogy ez a kapcsolat neked így nem teljesen jó, de sosem rúgtad volna fel! A gyerekek miatt mindent elviseltél, és te szereted őt! Nem mellesleg egyik pillanatról a másikra történik majd ez, minden előjel nélkül!

Azt ilyenkor már elengedheted a füled mellett, hogy: „de azért még próbálkozzunk helyrehozni!” Benne már rég lefutott a dolog. Próbálod majd megbeszélni a problémáitokat, de ahogy az eltelt években nem volt hajlandó megosztani a gondolatait, most sem lesz hajlandó. Azaz mond majd egy-két olyan oltári baromságot, amit te nem tudsz majd hova tenni (mellesleg a fele sem lesz igaz, de ő ezt addigra olyan szinten magyarázta be magának, hogy esélyed nincs).

Eltelik majd pár hét vagy hónap, amíg próbálod helyrehozni, de nem érted majd miért nem sikerül. És mivel egyszerűen nem tudod, hogy miért nem megy, elkezdesz nyomozni az asszony után. Mivel iszonyat sok időt fog az agyad ezen pörögni, és a nyomozásod is hoz eredményt, (ha nem, akkor béna vagy) összeáll az a kép, amit az elején említettem. Az a kép, ami azt mutatja, hogy nem csak, hogy nem szeret egy ideje (évek óta), de még meg is csalt. Végül is otthon volt a gyerekekkel éveket.

Ja nem, várjál, rájössz, hogy a gyerekek évek óta oviba járnak, és ő egyedül volt otthon, mert anyagilag te mindent megteremtettél ehhez. Hirtelen az is beugrik, hogy biztosan nem szerelemből hívott olyan sokszor minden nap, hanem azért, hogy tudja merre vagy! Próbálsz minden közeli barátodtól segítséget kérni, de a sok jó tanács nem fog tudni megoldást nyújtani. Azok, akiknek nincs gyerekük, helyből nem tudnak majd jó tanácsot adni. Akiknek van szintén nem, de te ráébreszted őket, hogy náluk se biztos, hogy minden OK. Mindegyik meg fogja mondani, hogy ő már az elejétől nem értette, ti hogyan passzolhattok össze, vagy ő már rég tudta, hogy nem szeret. Beszélsz majd olyannal is, aki elmondja, hogy ne csodálkozz, az előző pasikat is úgy tette ki, hogy nemcsak megvolt már a következő, de fel is volt próbálva.

Afelől se legyen kétséged, hogy a párod családja pillanatok alatt ellened fordul és a gyerekeid is próbálják ellened hangolni, mert szerintük te vagy minden oka és az ő lányuk tökéletes. Be fogod ismerni magadnak, hogy ez már menthetetlen, és akkor kell iszonyatosan észnél lenned! Vagy közös megegyezés, vagy gyermek elhelyezési per. Gyereke(i)d vannak! Bármi is lesz, mindig ott kell lenned nekik! Te? Így is, úgy is megszívtad!!! Itt tartok most én…

Jó tanács? Keress egy olyan ügyvédet (lehetőleg nőt), aki nem azzal kezdi, hogy gyerekelhelyezésnél az apának esélye sincs! Ő majd elmondja, hogy mire készülj fel és hogy lesz tényleg esélyed! Készülj a legrosszabbra, de tégy meg mindent a legjobb érdekében, a gyerekeitek érdekében, a családod érdekében!"