horoszkóp

4 hónap alatt a kikosarazástól a lánykérésig

2011.11.24. 15:58

Úgy látszik, az interneten társat keresők körében sokan vannak, akiknél nem tart sokáig az udvarlás. A Randivonal sikertörténeteit szemléző sorozatunk legutóbbi posztjának szereplőiről a többség úgy vélte, hogy rizikós, hogy pár hónap ismeretséggel beleszaladnak a gyerekvállalásba, de ha így gondolják, csinálják csak. Ma egy hasonló történetet szemlézünk szponzorunktól, itt 4 hónap telik el az első üzenetváltástól a lánykérésig.

A dologban a legérdekesebb, hogy míg az első üzenetváltás nem is volt sikeres, azaz a hölgy, Zsuzscsi, elsőre elküldte az őt kiszemelő Attilát, 4 hónappal később a lánykérésre már azonnal igent mondott. Mint korábban Fanni és Máté posztjában, alább is egymás után olvasható a kapcsolat kezdetének leírása a nő, majd a férfi szemszögéből. Ha még több ilyen történetet olvasna, vagy szívesen kipróbálná a társkeresőt, kattintson át a Randivonalra, ha azonban saját megismerkedésének történetét mesélné el, írjon bátran a Randiblog email-címére!

Zsuzscsi:

Íme a mi kis 4 hónapos történetünk. Ő 2011. július 1-én regisztrált, és már aznap kedvencnek jelölt, majd 3 nap múlva érkezett az első levél: „Nem vagyok hazudós, de a kedvedért 3 évet letagadok..."

És válaszoltam anélkül, hogy az adatlapját megnéztem volna, mivel az általam megadott felső korhatárt kicsit meghaladta. No és valljuk be, a mellékelt fotó sem volt a legelőnyösebb.

„Nos, ez igazán hízelgő, de szerintem ne tedd! Minden bizonnyal megtalálod azt a társat, akinek pont így vagy jó! Sok sikert!”

Gyufi és Zsuzscsi - fotó: Randivonal
Gyufi és Zsuzscsi - fotó: Randivonal

És elérkezett július 6-a, az egyik helyi pizzériában kellemes beszélgetéssel elröpült 2 óra, ami alapján további bizalmat szavaztunk egymásnak. A következő néhány napot egyéb elkötelezettségeink miatt távolt töltöttük egymástól, ám ez idő alatt is egy-egy sms, telefonhívás formájában tartottuk a kapcsolatot. Az első randit rövidesen követte a második, a harmadik, majd a mindennapossá váló találkozások. Egyre kevesebbet leveleztünk, ehelyett mind többet szerveztünk közös programokat és töltjük együtt szabadidőnket azóta is.

Majd október közepén, egy szimpla vasárnap este, mikor kivételesen nem együtt hajtottuk álomra a fejünket (kimenőt kapott egy kis kikapcsolódásra a barátjával), én jobb megoldás hiányában a számítógép előtt „bogarásztam”. Miután hazaért, rám írt, beszélgettünk és egyszer csak előrukkolt egy érdekes kérdéssel: lennék-e a közelebbi ismerőse? Ez meg mit is akar jelenteni?

„Lennél a feleségem?" Részemről hosszú hatásszünet, de csak azért, mert szóhoz sem jutottam, örömkönnyeim fátyolán át pislogtam. „Semmi sem tenne boldogabbá!" - mondtam. Azóta megálmodtuk és most várjuk, hogy elkészüljön a kapcsolatunk szorosabbá válását jelképező gyűrű."

Gyufi:

Amikor megláttam a fényképét, a mosolyát, az alakját, arra gondoltam, hogy ő kell nekem. Kedvencnek jelöltem, és írtam neki egy viccesnek szánt levelet, amire jött egy kedves elutasító levél. Aztán még egy, ami már biztató volt. Mivel a tettek embere vagyok, és nem szeretek sokáig levelezni, gyorsan randevút kértem, amit elfogadott. A találkozás kellemes volt, és megbeszéltük, hogy még lesz folytatása.

A folytatás? Azóta hol nála, hol nálam lakunk, attól függően, hogy milyen programjaink vannak. Együtt nyaraltunk és sok vidám programot csináltunk, hogy megismerjük egymást különböző helyzetekben. Mivel a neten ismerkedtünk meg, a neten kértem meg a kezét, amire azt válaszolta, hogy semmire sem vágyik jobban. A múlt héten, csütörtökön megrendeltük a karikagyűrűket, és 2012. márciusra tervezzük az esküvőt.